A magyar női ultrafutás egyik élő legendája, Lubics Szilvia nem mondhatja, hogy élete legsikeresebb évét zárta – legalábbis ami a számokat illeti. Ennek ellenére elégedetten tekint vissza 2021-re, és meg is van rá az oka.
„Az év elején két műtéten estem át, mégis egész jól sültek el a dolgok – kezdte az évértékelést a háromszoros Spartathlon-győztes, többszörös magyar bajnok hosszú- és ultratávfutó. – Sokáig azt hittem, abban az évben már nem is tudok rajthoz állni hosszabb távokon, mégis több ultraversenyen is el tudtam indulni. Ott voltam az augusztusi Korinthosz 80-on, majd később az Ultrabalatonon, valamint részt vettem a hatvanhat kilométeres Koraszülött Futáson és a Fifty Church Ultrán is. Nem a versenyzésre összpontosítottam, hanem egyszerűen élvezni akartam a futást. Ennek tükrében engem is meglepett, milyen jól szerepeltem a versenyeken.”
Ami az előzményeket illeti, a műtéteket követő másfél hónapban tele volt félelemmel, és sokáig nem is tudta, hogyan rakja össze újra a mozgását. Úgy érezte, a futás már nem ugyanazt adja neki, mint korábban, ennek ellenére rávette magát, hogy folytassa a munkát.
„Néhány nappal a műtétek után újrakezdtem a mozgást, de a futás kifejezetten nehezemre esett.
Eleinte azt terveztem, hogy hetente kétszer edzek, de azt vettem észre, hogy halogatom a futást. Minden mást megcsináltam, csak hogy ne kelljen futócipőt húznom. Fájó volt megélnem, hogy egyik lábam sem azt akarta, amit én.
Egy idő után aztán sikerült összeraknom a futást is, és jó volt látnom, milyen gyorsan gyógyul a testem. Életemben először elindultam egy duatlonversenyen is, nagyon élveztem. Kellemes emlékeket őrzök a Korinthosz-befutóról is, ott már elhittem, hogy az Ultrabalaton sem lehetetlen, amelyet talán az eddigi legegyenletesebben lefutott versenyemnek mondhatok. Újfent bebizonyosodott, ha valamit tényleg meg akarunk csinálni, meglesz az eredménye.”
Felépülését követően arra figyelt, hogy elővigyázatosan terhelje műtött sarkát, nagyrészt ennek köszönheti, hogy az év hátralévő részében újra teljes értékű versenyzőnek érezte magát. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy negyedikként ért célba a Korinthosz 80 kilométeres távján, szintén negyedik lett az októberi Ultrabalatonon, és megnyerte a Fifty Chuch Ultra 85.5 kilométeres versenyét. Jelenleg az alapozást végzi. Célkeresztjében szerepel egy sorsolásos verseny – neki ez lehet a 2022-es év legfontosabb megméretése –, ám csupán január végén derül ki, indulhat-e.
Fotó: Móricz-Sabján Simon/Nemzeti Sport
„Nem állítom, hogy az idén nem szeretnék jó eredményeket elérni, de nem elsősorban ez a célom. A felkészülésemet nagyban meghatározza, hogy ott lehetek-e az év fő versenyén, amelyet még nem szeretnék megnevezni. Ha elindulhatok, biztos, hogy ott leszek az Ultrabalatonon, és könnyebb aszfaltos ultraviadalokon is, majd az év második felében jöhetnek az extrémebb versenyek. Persze sok minden függ attól is, mit enged a járványhelyzet.”
A lehetséges vetélytársakról Lubics Szilvia elmondta, ebben az évben nem elsősorban az ellenfelekre és a győzelemre összpontosít.
„Tizenhét éve ultrázom, eszem ágában sincs bárkit felülmúlni. Már azt is másképpen élem meg, ha én nyerek meg egy versenyt. Az Ultrabalatonon sem az érdekelt elsősorban, hogy én fussak át először a célvonalon, vagy hogy ki fut előttem vagy mögöttem, hanem sokkal inkább az, hogy szép csendben tegyem a dolgomat. Szívesen nevezek be olyan rövidebb távokra, amelyeken nem vagyok jó, mert egyszerűen csak élvezni szeretném a futást. Remek ultrafutók vannak Magyarországon, de nem én vagyok, akinek bizonyítania kell, emiatt nem érzek nyomást vagy teljesítménykényszert.”
Címlapfotó: Nemzeti Sport
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
