A rendszeres futó szerintem arról ismerszik meg, hogy sohasem tud a hobbijától elszakadni. Sérülést, betegséget leszámítva, történjen bármi, legyen bárhol, a futócipő vele van, és használja is. Jómagam is évek óta viszem a nyaralásaimra az alap-futófelszerelésem, mindig bepréselem valahogy a csomagok közé, aztán néhány alkalommal nekiindulok új helyeket felfedezni, megcsodálni.
Az idén sem volt másképp, a leírhatatlan szépségű francia Riviérán koptattam a nyúlcipőmet.
Reggel hét előtt indultam neki, ilyenkor még ott is kevesen vannak kint. Futó sem sok, úgy tűnik, ők inkább később edzenek, bár abban a melegben én maximum a tengerig nyargaltam volna, mert nagyon éget a nap, magas a páratartalom – egyszóval nekem ez egyszerűen nem ment volna. Napközben egyébként elég sokan futnak, kocognak, és sok olyan sporttársat is láttam, aki gyors tempóban gyalogolt. A látvány elképesztő a Cote d’Azurön, s mivel ráértem, most csak kocogtam én is, hogy minél tovább élvezhessem ezt a gyönyörű tájat (a víz így is ömlött rólam rendesen), és persze jó néhányszor megálltam fotózni.
Csodálatos élmény volt, alig tudtam betelni vele! Itthon természetesen jönnek újra a rendes edzések, kipihenten kezdek majd neki a felkészülésnek az újabb kihívásokra.
Apropó, ti is szoktatok futni nyaralás alatt?
Két edzés között azért olvasgattam a blogokat, beszámolókat, és szemezgettem is belőlük!
GYURKOO.COM
Nagy György az elképesztően hosszú futóversenyről írt beszámolót: a Deseda ultramaraton távja 252 kilométer, és két napig tart! Az időjárás nem volt kegyes az indulókhoz, először kánikula, aztán kőkemény vihar nehezítette a dolgukat. Izgalmas verseny volt, az egyszer biztos.
KATARZISNELKUL (blog)
Még egy Deseda-beszámoló: a brutális viharban a szerző, Mosonczki Péter megsérült, a leírás alapján nagyon félelmetes lehetett. Kész csoda, hogy valahogy el tudott jutni a sötétben a sátorig, ahol fel tudta mérni a károkat. A versenyt átmenetileg fel kellett függeszteni, mígnem néhány órával később – az össztávot kissé megrövidítve – folytatódott a viadal.
SPORTORVOS.HU
Mivel előfordul, hogy esőben futunk, sőt vihar is kerekedhet belőle (lásd az előző két posztot), utánanéztem a villámcsapással kapcsolatos tudnivalóknak. Akit érdekel, ebből a posztból megtudhatja a lényeget.
HOSSZUTAV.BLOG.HU
Nagyszerű beszámoló a Nyergesi Szomszédoló futóversenyről. Az írásból megtudhatjuk, hogy a szerző milyen lelkesítő szöveget mantráz magának, ha szükséges; mire lehet következtetni, ha egy versenyző „beköhög”; és vajon miért akasztották messziről a nyakába a befutóérmet?
FUTNIMENTEM.HU
Evetovics-Balla Hajnalka a reggeli futás előnyeiről ír. Jómagam is reggeli futó vagyok inkább, így minden szavával egyetértek! Nálam azért is jön be jobban a reggeli futás, mert az étkezéssel nem tudok bezavarni a sportolásomba, akkor még biztos nem ettem olyat, amitől fájna a hasam futás közben.
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Fura kérdések, avagy mi fáj az ultrafutásban
Hamarosan itt a Korinthosz ultrafutóverseny, amelyen három távon indulhat el néhány száz elszánt futó. Én a 80 kilométeres, közepes távon indulok, emellett van még 40 és 160 kilométeres kihívás is. A verseny szinte végig sík, aszfaltos terepen zajlik, többnyire kietlen, üres utakon. Ez a verseny nemcsak a testnek, az elmének is kihívás.
Kell a monotóniatűrés, a mentális tartás, az összeszedettség. Az ilyen versenyek előtt gyakran kapunk fura vagy épp idegesítő kérdéseket, tanácsokat – ezekből írtam össze párat.
Nem izgulsz?
A rövid válasz: de! Általában izgulunk a nagyobb versenyek előtt.
Dobogós akarsz lenni?
Még ha valaki dobogóesélyes is, akkor sem jó ilyet kérdezni. Mindannyian valamilyen céllal megyünk, de ilyen távon bármi történhet.
Nem unalmas ennyit futni?
Megint az jön, hogy: de. Unalmas, mégis szeretjük.
Te ennyit fizettél, hogy futhass egy csomót?
Igen, mások meg focimeccsre, gyorsétteremre, hajókirándulásra költenek.
Nem fáj ennyi futás után?
A jól bevált „de” a válasz. Ha csak egy kis izomláz vagy valami hasonló formájában is, a többségnek fáj ilyen versenyek után, de ez egy jó fájdalom.
Nem egészségtelen ilyen sokat futni?
Na, ez nehéz kérdés. Az biztos, hogy egészségesebb, mint a televízió előtt ülve mindennap chipset enni.
Miért kaptok érmet, ha nem nyertek?
A befutóérem nem helyezésért jár, hanem emlék, amit a teljesítésért kapunk. Szerintem az ilyen hosszú verseny teljesítése is már győzelem – magunk felett mindenképpen.
Szoktatok enni közben?
Nem, mi pusztán vízből és napfényből állítjuk elő a szükséges energiát, egyébként simán kibírunk nyolc, tizenkettő, huszonnégy óra intenzív mozgást táplálkozás nélkül. Valójában a legtöbb ultrafutó egy ilyen versenyen annyit eszik, mint más fél vagy egy nap alatt összesen. Én még többet is.
Szóval a lényeg: ezeket a kérdéseket érdemes nem feltenni a futóknak, főleg verseny előtt nem. Néhány kedves szó, egy kis bátorítás azonban mindenkinek jól jön. Sok sikert mindenkinek a Korinthoszhoz!
