Milyen céllal érkezett a versenyre?
Ritka az, amikor úgy érzem a rajtban, hogy minden tőlem telhetőt megtettem a jó eredmény érdekében, de ezúttal így volt – mondta Vajda Zoltán. – Nem küszködtem sérüléssel, az edzésmunkát is maradéktalanul el tudtam végezni, minden a lehető legjobban alakult. Ezúttal tudtam, nem azon múlik, hogy tehettem volna többet is bele. Az elvárásom az volt, hogy tizenkét órán belül érjek be, ez sajnos nem jött össze, de természetesen boldog vagyok a győzelem miatt.
Úgy tűnik, bejött önnek az UTT, ugyanis első alkalommal rögtön győzött a hatvanöt kilométeres távon, most másodjára pedig a százharmincason…
Valóban, úgy tűnik eddig kettőből kétszer jól sült el a dolog. Kétezerhúszban voltam először a versenyen, akkor rögtön sikerült győznöm. Már akkor megfogadtam, hogy elindulok a százharminc kilométeres távon is, de nehezen tudtam rávenni magam, ugyanis mindig nagy meleg van ilyenkor… Idén sikerült meggyőznöm magam szerencsére.
Milyen volt a futás? A nagy meleg kemény kihívást jelenthetett…
A meleg nem volt annyira zavaró, például korábban a Korinthoszon már jóval melegebben is futottam. Most inkább a páratartalom volt nehezítő tényező, ugyanis előző nap esett az eső, reggel a rajt előtt nagyon párás volt a levegő. Így, hogy a meleg magas páratartalommal párosult, az izzadtság sem tudott normálisan párologni, a hűtés is nehézkessé vált, emiatt még jobban kellett figyelnem rá. Emellett magas volt az UV-sugárzás, ami szintén hátráltatta a futókat. Egyébként ezért világos hosszú ujjúban futottam. Maga a futás? Az elején belőttem a négy ötvenes, ötös tempót, ezt tudtam is tartani az első két órában, majd ezt követően nem volt semmilyen tervem, úgy voltam vele, meglátom, milyenek lesznek a körülmények. Nyolcvan kilométerig egészen jól éreztem magam, nem zavart a meleg, de ezután annak ellenére, hogy nem kezdtem gyorsan, éreztem, hogy lelassulok. Nem akartam erőlködni, úgy futottam, ahogy jólesett. Nem néztem a tempót az órámon, tudom, hogy zavart volna, ha látom is a lassulást…
Mi volt a legnagyobb kihívás a versenyen?
Az utóbbi időben nem volt semmiféle problémám a gyomrommal, de most éreztem egy kis kellemetlenséget, olykor-olykor hányingerem volt. Igyekeztem áthidalni, olyankor nem ettem szilárd ételt, csak vízben oldódó energiaport. Szerencsére nem jutottam odáig, mint korábban, amikor például gyomorvérzésem lett, tudtam kezelni a szituációt. Hullámvölgy? Nyolcvan kilométer után folyamatosan mélyponton éreztem magam, onnan végig szenvedős volt a meleg és a pára miatt. Az izmaim viszont teljesen rendben voltak, a megfelelő edzésmunka kifizetődött. A frissítőpontokon nem időztem sokat, gyorsan mentem tovább, de nem mertem nagyobb tempót diktálni, mert úgy éreztem visszaüt.
Milyen tervei vannak a továbbiakban?
Az Ultra Tisza-tó után nagyszerű formában érzem magam, nincs szükségem pihenésre, folytatom az edzéseket. Régóta szeretnék egy jó huszonnégy órás eredményt elérni, ősszel ez lesz a legnagyobb célom, de még nem tudom, hol is csináljam. Az utolsó alkalommal megrendezendő Korinthoszon is sokat gondolkodtam, de a nagy meleg elbizonytalanít, így nem valószínű, hogy elindulok rajta. Tervben vannak félamaratonik és maratonik is, valamint az őszre egy terepultra. Azonban egyértelműen a huszonnégy órás van az első helyen.
