Mi volt a célja a versenyen?
Nem végeztem mostanában gyorsítóedzéseket, így az utóbbi időszakban olyan céllal indultam néhány húsz kilométer körüli versenyen, hogy visszaszerezzem a nyáron elvesztett gyorsaságom – mondta Erdei András. – Előzetesen a negyedik hely körül lőttem be magam, ám mint kiderült, sokan eltévedtek, így győzni tudtam. A terepfutóversenyeken navigálni kell, fontos a track.
Ezek szerint ön nem tévedt el – milyen volt a futás?
Az elején négyen haladtak előttem, de nem mentem velük, a saját versenyemet futottam, a saját tempómban haladtam. Öt kilométer körül volt egy pont, ahol az órámra letöltött track szerint éles balkanyar következett, ráadásul tábla is mutatta a helyes irányt, ám meglepődtem, hogy ezt követően egy srácot láttam csak előttem a hosszú, két kilométer körüli egyenesben. Kérdezte, hogy jó irányba haladunk-e, mondtam, igen, onnantól egymást húztuk előre.
A következő frissítőponton megerősítették, hogy az első két helyen vagyunk, ami terhet is rakott rám.
A verseny utolsó harmadában le tudtam szakítani az ellenfelemet az emelkedőkön, a lehető legtöbbet nyújtottam, igaz, nem a maximumom pörögtem, de így is sikerült elsőként beérnem, aminek természetesen nagyon örültem.
Fotó: Velence Trail
Mi okozta a legnagyobb nehézséget?
A mentális terhe annak, hogy egyik pillanatról a másikra az ötödik helyről az elsőre kerültem. Nem tudtam, hogy azok, akik eltévedtek, mennyit mentek rossz irányba, vajon utolérnek-e, miután ismét jó felé haladnak… Kanyargott az erdei pálya, fogalmam sem volt, mi történik a hátam mögött, nem tudtam, hogy közelít-e valaki hátulról. A pályán akadtak alig járható, mély, homokos részek, és utólag kiderült, a főszervező szereti a tájfutást, így vitt egy kis izgalmat a dologba. Előfordult, hogy nem volt semmiféle kitaposott út, de nagyszerűen ki volt szalagozva végig a pálya.
Az esztendő végéhez közeledünk: milyen évadon van túl?
Nincs túl jón. Tavasszal kisebb műtét miatt ki kellett hagynom egy kis időt, majd amikor visszatértem, túlságosan megterheltem magam, így megint előjöttek a problémák. Nyáron alig futottam, szeptembertől tértem vissza rendszeresen az edzésekhez. Mostanra nem érzem a sérülést, de eddig nem is nyújtottam olyan teljesítményt, amire valójában képes vagyok. Szóval versenyzés szempontjából nem alakult jól az évem, a gyűjtött kilométerek és a szintek szempontjából is szegényesebb esztendőn vagyok túl.
Fotó: Abai Róbert
Idén lesz még versenye vagy jöhet a pihenés?
Decemberben a Börzsöny Vulkántúrán szeretnék egyéni csúcsot dönteni, eddig huszonegyszer rendezték meg ezt az eseményt, most leszek ott tizenötödik alkalommal. Remélem, hogy a körülmények is engedik, szeretnék öt órán belül beérni a negyvenkét kilométeres, kétezerkétszáz méter szintemelkedésű pályán. Természetesen lesz pihenés is a téli időszakban, aztán készülök nagy erőkkel a következő évre.
