Nagyszerű futással győzött a Szőlőskör ötven kilométeres távján. Mi volt a célja a rajt előtt?
Egy kicsit visszamennék az időben – mondta Cseke Lilla, aki 04:00:39-es idővel győzött a nők között a Szőlőskör 50 kilométeres távján. – A tavalyi évet majdhogynem teljes egészében kihagytam, idén januárban kezdtem ismét futni. Edzőt váltottam, és az idei év inkább az újrakezdésről szól. Kilenc hónap maradt ki, most éreztem, hogy versenykörülmények között is eljött az idő, hogy megmérettessem magam, ám nem tudtam, hogy miképp bírok majd ötven kilométert. Valljuk be, ezalatt bármi megtörténhet, ráadásul nem egyszerű a pálya a Szőlőskörön. Természetesen nagyon örülök az első helynek, remek visszajelzés volt ez számomra, hogy jó úton járok, kezd beérni a munka gyümölcse.
Milyen volt a futás?
Nagyszerűen éreztem magam futás közben. Nem vagyok tervezgetős alkat, a tempót igyekeztem belőni és arra figyelni, hogy ne fussam el az elejét. A kerékpáros kísérőm, Vaczkó Zsolt, hatalmas segítséget nyújtott számomra, jó volt, hogy végig jött velem. Korábban száz-kétszáz kilométeres versenyen volt biciklis kísérőm, és a korábbi Szőlőskör-teljesítéseimnél nem, ám most ez új dimenziót nyitott meg, hogy rövidebb távon is milyen hasznos. A mentális részét külön kiemelném, mert sokat segített abban, hogy átlendüljek a nehézségeken. Ezúton is köszönöm neki. Ismerem magam, tudtam, hogy a táv háromnegyedénél lesz majd holtpontom, éppen ezért szükségem volt rá, hogy valaki ösztökéljen, motiváljon és egyengessen. A közel egy év kihagyással nem csak a tempómat, hanem a versenyzési kedvemet is vissza kell szereznem. Nem vagyok az a nagy versenyző-típus, elvagyok a magam kis tempójában, elnézegetem a tájat, de ha az ember jó időeredményt akar elérni, akkor bizony oda kell tennie magát. El kell érnem, hogy ismét felvegyem a kesztyűt és igenis motiváljon a versenyzés.
Ennyi kihagyás után mi volt a legnagyobb kihívás?
A meleg és az emelkedők mellett a leginkább az, hogy vissza kell szoknom ahhoz, hogy hosszúakat fussak. Korábban már több ötven kilométeres versenyt teljesítettem, ez mentálisan pedig igénybe veszi az embert. Az ultrában az ötven kilométer rövid távnak számít, de mégiscsak ötven kilométerről beszélünk. Én pulzust nem nézek, csak a tempót figyelem, és ha nem érzem azt komfortosnak, akkor változtatok. A frissítés rendben volt, a szervezők kitettek magukért, folyamatosan volt jég és hűtési lehetőség, minden asztalon megtalálható volt minden, amire szükségünk volt. Le a kalappal a szervezők és az önkéntesek előtt is.
Említette, hogy edzőt váltott: mit lehet tudni erről?
Visszatértem az első edzőmhöz, Márton Attilához. Kétezer-tizenhétben ő volt az első edzőm, majd kétezerhúszban átmentem Szabó Gáborhoz. Tavaly máshová került a fókusz az életemben, a futás háttérbe szorult, megbeszéltük Gáborral, hogy nem tudok annyi időt a futásra szánni, amennyit ő is elvárna tőlem és én is magamtól, így szüneteltettük a dolgot. Az élet aztán úgy hozta, hogy visszamentem Márton Attilához, akivel maximálisan meg vagyok elégedve, szeretem a közös munkát. A futásban olyannal jó együtt dolgozni, aki megfelelően tudja terhelni a tanítványát, a tanítvány pedig el tudja fogadni az edző kéréseit. Amennyiben ez nem működik, akkor meg kell nézni, hogy lehet-e változtatni. Sokat vacilláltam rajta, hogy legyen-e egyáltalán edzőm, és ha igen, ki legyen az, az élet pedig így hozta.
Most, hogy visszatérését követően megvan az első nagy győzelme, mi a következő célja?
Nagy céljaim nincsenek, idén nem megyek el száz kilométerig, maximum hatórás verseny lehet benne a pakliban. Számomra mindig fontos volt, hogy a futással lehessen segíteni vagy jótékonykodni. Természetesen egyénileg is ki akarom hozni magamból a maximumot, de lényeges, hogy meg tudjam élni a futásban azt, hogy segíteni igenis jó dolog, akár adománygyűjtéssel, vagy olyannal futni, akinek fizikailag segítségre van szüksége. A futás csapatmunka is, nem csak öncélú dolog. Ott van az edző, a csapattársak és a futótársaink is. Vannak egyéni céljaim, ám a versenyeredményeknél fontosabb, hogy ezzel párhuzamosan valamilyen jó és nemes ügyet is képviseljek a futással.
Fotók: Nemzeti Sport, archív
