Nehezére esett megmutatni a kevésbé ismert személyes oldalát?
Leginkább azt szeretem, ha elmehetek a hegyekbe, és megmutathatom, milyen csodálatos a világ. A kamera jó barátom, régóta ismerjük egymást, így nem esett nehezemre a forgatás, utazás és sportolás közben egyébként sincs idő ilyesmin gondolkodni, egyszerűen minden jön magától.
Kétezertizennyolcban vállsérülést és szárkapocscsont-sérülést szenvedett – tanult ezekből?
Az eredmények szempontjából kimondottan jó év volt, hosszútávfutásban, hegymászásban és extrém sízésben is jól teljesítettem. A sérülésekből mindig lehet tanulni, ez is része a sportolók életének. Vannak idők, amikor meg kell állni kicsit, és van idő átgondolni a dolgokat. Rájöttem, hogy továbbra is sportolni akarok, de sokkal „élhetőbb” módon.
Ennek szellemében tavaly és idén is jóval kevesebb versenyen indult, mint korábban.
Tavaly szerettem volna többet edzeni, idén pedig más dolgokkal is foglalkozni. A másik ok a mérlegelésnek, valóban megéri-e folyamatosan utazni a világban egyik versenyről a másikra.
Azért is szeretne kevesebbet repülni, hogy ezzel is óvja a környezetet?
El kell kezdeni jobban odafigyelni a környezetünkre. Az utóbbi két évben ebből a szempontból pozitív előrelépés történt. A médiában hangsúlyos téma lett, a cégek is figyelnek erre, és az emberek is rájöttek, változtatni kell ahhoz, hogy élvezhessük a bolygó nyújtotta csodákat.
Fotó: AFP/Jeff Pachoud
Állítása szerint a sport egocentrikus műfaj. Miért gondolja így?
A legtöbb tevékenység esetében az egyén fejlődése áll a középpontban, a sportra pedig különösen igaz ez. Mindig arra törekszünk, hogy még jobbá váljunk. Egyébként is célom, hogy az alapvetően egocentrikus sportot valahogy mások számára is hasznossá tegyük.
Szívesen futna maratont Eliud Kipchogéval?
Ő olyan sportoló, aki engem is motivál, az edzésfilozófiáját követem. Izgalmasnak azonban nem tartanám, hogy versenyezzek vele. Elképesztő magasságokban jár, én azonban kezdőnek számítok az aszfalton. Szívesebben beszélgetnék vele.
Idén visszatér a Himalájára, de ezúttal tavasszal.
Bármikor szívesen megyek oda, de a tavaszt egyébként kevésbé szeretem, mert akkor elég sokan vannak ott. Tavaly ősszel mentem, mert egyedül akartam lenni, ezúttal viszont a versenynaptáram miatt a tavaszt választottam, de tudom, hova kell mennem, ahol nem lesznek mások.
Mennyire változtatta meg az apaság?
A sportolás tekintetében egyáltalán nem, ugyanannyi kockázatot vállalok, mint korábban. Viszont másképpen tekintek az életre, környezettudatosabb lettem, és sok mindent másképp csinálok. Az apaság a legérdekesebb dolog, ami az utóbbi években történt velem.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
