Az előző blogszemlében a nap áldásos hatásairól tettem említést, de a dicsérő szavak ezen a héten már érvényüket vesztették: „megpusztulok” a melegben futástól, a hétköznapi edzésemet kora reggelre időzítem, de a hétvégi két futáshoz már nem tudok korán felkelni. Jelentős az alvásdeficitem, szombaton és vasárnap pihennem kell. Ez most problémás lesz, ugyanis már reggel kilenctől fülledt, meleg az idő, ami elviselhetetlen nekem a futáshoz. Biztos van, aki képes megszokni ezt a hőséget, én azokhoz tartozom, akinek nem megy. De… Előbb vagy utóbb hétvégén is felkelek majd extra korán.
Szombaton naivan azt gondoltam, az esti magyar–angol focimeccs alatt lelépek otthonról, a fiúk tombolják ki magukat, én pedig lefutom a Krátky Egon edző által adott feladatot, hiszen addigra már kellemes idő lesz.
Majdnem így volt… Végül korábban indultam, mint terveztem, és mit szépítsem, bitang meleg volt. Emelkedőkön kellett sprintelnem, de odafelé egész jól ment. A srácaim elugrottak nasit venni a meccshez, elhúztak mellettem, integettünk egymásnak, én természetesen akkor még gazellaléptekkel, jó tempóban futottam :-). Visszaforduláskor éreztem, hogy hazafelé már egész biztosan nem tudok szárnyalni, de az előírt tempót azért tartottam.
Ugyan a sprintelések tempója csökkent, de úgy döntöttem, az autópálya feletti átjáró emelkedőjét megfutom, ha törik, ha szakad, utána hazavánszorgok. Mikor elértem a szakaszhoz, begyújtottam a rakétákat, és nyargalás közben imádkoztam: kérlek, Uram, add, hogy a gyerekek épp most jöjjenek visszafelé, és most lássanak, ne később! S ahogyan várható volt, akkor, amikor épp kiköptem a tüdőm a felüljáró tetején, és próbáltam valami kocogásfélét imitálni, elhúztak az anyjuk mellett. Persze otthon, amikor mondtam nekik, hogy 29 Celsius-fokban sohase menjenek futni, csendesen megjegyezték, látták, nem voltam valami jó állapotban a felüljárón… Mindegy, gondoltam, odafelé legalább még délcegen futottam. Vasárnap reggel újfent nekiindultam, de hasonló volt a helyzet, azaz mindkét kánikulafutásom után ugyanaz történt: lerogytam a hintaágyba, néztem magam elé, csöpögött rólam az izzadtság, és kellett tíz perc, hogy feltápászkodjak. Szóval, rendesen kikészít a hőség! Az edzőm szerint szépen alkalmazkodom majd a meleghez, de lehet, hogy inkább a hétvégi korán kelést kell újra bevezetnem.
Egyébként a „melegrinyám” ellenére a feladatokat egész szépen lehoztam – mi lett volna, ha tíz fokkal kevesebb van?
A napokban rendezték az Ultra Trail Hungary terepversenyt, a nagy kihívásról sokan posztoltak, de volt más, hosszú- és rövidtávú megméretés is a napokban, ezekből a beszámolókból válogattam.
ZARÁNDY ANDRÁS (Facebook)
No szóval, UTH-beszámoló, 54 kilométeres táv 1750 szinttel! Egészségügyi problémák miatt a szerző áprilisban tudta elkezdeni komolyan a felkészülését, s úgy tűnik, remekül sikerült, mert magabiztosan futva teljesítette a távot.
HEGYEK KÖZÖTT, VÖLGYEK FELETT (Facebook)
Visegrád Trail-beszámoló, azaz jelentés az UTH 29.5 kilométeres távjáról. A szerző nagyon elégedett az eredménnyel, sokkal jobb idővel ért célba, mint remélte!
MARÁZ ZSUZSANNA (Facebook)
Hazánk egyik legsikeresebb és legismertebb ultrafutója, Maráz Zsuzsanna a franciaországi Ultr’Ardéche versenyen vett részt, és meg is nyerte! A 222 kilométer hosszú viadalon (a beszámoló szerint szinte nem is futottak vízszintes szakaszon) 4500 méter szinttel kellett megküzdeni. Az Ultrabalaton- és Spartathlon-győztes sportoló 26:43 órás idővel abszolválta a kihívást, amellyel győzött, mi több, a második helyezett szintén magyar versenyző, Simonyi Balázs lett!
KOVÁCS JÓZSI FUTÓ ÉS EDZŐ (Facebook)
Csonka Szentlászló Trail-beszámolót olvashatunk, ugyanis az eredetileg 84 kilométer távból a szerző 34 kilométert tudott teljesíteni. Hiába volt felkészült, mentálisan is topon kell lenni, ami most hiányzott.
LACKO TRAIL (Facebook)
A szerző kifejezetten hosszútávú versenyeken érzi jól magát, nemrég a Transylvania 100-on indult igen nehéz körülmények között. Ezt követte a Mátra 115 elnevezésű kihívás, ahol a korábbi idejéhez képest jóval előbb ért be. Vár még rá a Kazinczy 200, valamint a 119 kilométeres Scenic Trail Svájcban – egyik hosszabb, mint a másik!
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
