Az elmúlt napokban a futás helyett a síelés volt a középpontban: nagyon szeretem, és amikor csak lehet, megpróbálok egy-két napra eljutni a viszonylag gyorsan elérhető, jó helyekre.
A napokban Ausztriában jártunk, nagyjából négy óra autóval Budapestről, és nagyon jó volt, élveztük a programot.
Ennek kapcsán érdekes lehet a kiegészítő sportokról beszélni – a hangsúly nyilván azon van, hogy az ember olyan izmokat, izomcsoportokat mozgasson, amelyet a fő tevékenysége során kevésbé, vagy egyáltalán nem terhel. Ebből a szempontból a triatlon különösen összetett sportág, másfajta jó izomzat kell a futáshoz és a kerékpározáshoz, és egészen másképp vesz igénybe az úszás. Biztosan érthető, egy súlyemelőnek aligha a kötélhúzás az ideális kiegészítés, számára éppen a futás lehet hasznos.
A futás persze mindenkinek hasznos…
Nyilván nagyon oda kell figyelni, hogy túl se terhelje az ember magát! A síelésben benne van, ami miatt a szabadidős sportot megszerettem.
Ha korán kelek, és a szépen elkészített pályára az elsők között érek fel, ott vagyok a fél kilences liftnél, amely felvisz, akár vágtázhatok, hihetetlen sebességgel.
Ha nagyobb a forgalom, vagy épp a barátaimmal siklunk lefelé, akkor a könnyed poroszkálás is remek időtöltés, a természet szeretete magától értetődik, és a gyönyörű tájjal nem lehet betelni, és akkor megemlíthetem azokat a finom ételeket és italokat, amelyeket csak az osztrák hegyekben találunk meg.
Két-három óra síelés után bizony jólesik leülni kicsit a hüttébe, és ebédelni egy jót. Kétezer méter magasan egészen másképpen süt a nap…
Nagyszerű kikapcsolódás ez, ugyanakkor, ha már mindig a futásról beszélgetünk, el kell mondani: ezek a síparadicsomok érthető módon nem úgy épültek fel, hogy azoknak is kedvezzenek, akiknek futni támadnak kedvük, legfeljebb a betonon lehetne kocogni, de a síeléstől befeszült combokkal az nem lenne az igazi program.
Futás itthon, amint hazaértem, már húztam is a futócipőt, és elindultam a Margitsziget felé…
