Ahogy közeledik az idei Ironman-verseny, úgy kell egyre többet foglalkoznom a kerékpározással, a biciklis edzésekkel. Nem éppen emiatt, de kedden éppen Olaszországban jártam, ahol a Giro D’Italia aznapi szakaszát akartuk megnézni a feleségemmel. Lovere és Ponte di Legno között 226 kilométer ez a szakasz, és utánanéztem, a tengerszint felett 252 méteren van a rajt, és menet közben 1854 méterrre is feltekernek a srácok…
Hogy miért vagyok itt? Függő vagyok, imádom a nagy sportversenyeket.
Atlétikai vb, úszó Eb vagy épp fordítva, nagy tenisztornák, NBA-nagydöntő, Orange Bowl, a Super Bowl egyelőre kimaradt, futball Bajnokok Ligája-finálé, és persze az olimpiai játékok… Törekszem arra, hogy ha lehetőségem van, élőben szurkoljak ezeken az eseményeken. Igen, mióta az Ironman teljesítése a célom, azóta vagyok kapcsolatban a kerékpározással, és innen jött az ötlet: de jó lenne élőben belenézni ezekbe a világhírű bicikliversenyekbe! A terv az, hogy idén mind a három nagy viadalból megnézzünk valamennyit, de nem tudom, összejön-e, majd meglátjuk. Közelről nézni ezeket a sportembereket lenyűgöző, főleg, mióta tudom, micsoda munka és felkészültség kell ahhoz, hogy akár csak egyetlen szakaszt teljesítsen az ember.
Persze, amit én csinálok, az egészen más, és az a tapasztalat, ha úgy adódik, hogy kevesebb alkalom van az edzésre, nem feltétlenül baj, ha van benne hosszú edzésmenet. Több rövid edzés nem annyira hatásos, mert 180 kilométert is csak akkor lehet letekerni, ha hozzá tudtad szoktatni a szervezeted. Ez annyit jelent, hogy ha 180 km a táv, edzésen százat legalább menned kell, egyszer százat menni nagyon más, mint négyszer huszonötöt. Aki nem próbálta, vigyázzon: ha hosszabb távot fut az ember és elfogy, esetleg besétálhat a célba, akár a maratoni utolsó kilométereit is megteheti így – az időeredménye rosszabb, rendben, de beér.
A bringa alattomosabb: pillanatok alatt elfogy az energia, ha nem vagy tisztában magaddal, nem a megfelelő pulzustartományban haladsz, 20 kilométert nem lehet gurulni a célig. Elszédülsz, véged van, leesel a kerékpárról – nagyon óvatosnak kell lenni.
Én szerencsére még nem jutottam el ide, de az már többször eszembe jutott, hogy elég, fékezek egy nagyot, bedobom a bringát az árokba és hívok egy taxit… Az azt jelenti, hogy közeledsz a szédüléshez, oda kell figyelned a jelzésekre. Meg kell szokni a biciklizés utáni futást, ha harminc kilométeres átlaggal haladtál, az hat óra, ennyi idő alatt a combod rááll a speciális terhelésre, a futás pedig egészen más: olyannyira, hogy ha leszállsz, az első kilométerek szokatlanul könnyednek tűnnek, visz a lábad, de ne engedd: tudatosan fékezek ilyenkor, lassabban futok, mert tudom, az izmok hamarosan átveszik a futóritmust, és ha kicsit is gyorsabban mész, mint szabadna, annak hamar elkéri az árát a tested.
