Nem is alakulhatott volna jobban és szebben a tizedik maratonija: egyéni csúcsot futott Valenciában.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól sikerül, igaz, valahol titkon reménykedtem az egyéni csúcsban – mondta Kozák-Ignáth Éva, aki 03:23:53-as idővel egyéni csúcsot futott a Valencia Maratonon, amely a tizedik maratonija volt.
Kőkemény felkészülésen van túl, ezek szerint bízott benne, hogy az elvégzett munka kifizetődik.
Most értem be, az évek alatt rengeteg tapasztalatot szereztem, nagyon sokat edzettem. A koronavírus-járvány bejövetele óta szinte szünet nélkül csinálom, minden maratoni egy újabb nagy tapasztalat. Most érett be a munka gyümölcse, most lett kiemelkedő eredménye a rengeteg melónak. Tisztelem a maratoni távot, megtanultam frissíteni, hiába nem vagyok élsportoló, sok mindenről lemondtam. Gyerekként az voltam, ezt a szemléletet hoztam magammal felnőttként is. Sok-sok születésnapozást, bulit és egyéb programot kihagytam a futás miatt, nem vagyok már húszéves, negyvenkét esztendősen kiemelten figyelnem kell a testemre, a regeneráció sem olyan gyors már, mint évekkel ezelőtt. Mindenre odafigyelek, sokkal nehezebb ennyi idősen, meg kell adni a tiszteletet a távnak és a testemnek. Úgy voltam ott a valenciai rajtban, hogy a felkészülést illetően mindent maximálisan megtettem.
Ráadásul a verseny előtti egy hónap igencsak húzós volt.
Való igaz, a Valencia Maraton előtti egy hónap nagyon kemény volt, a brand menedzseri munkám mellett immár pilates oktató is vagyok, saját franchise stúdióm van, továbbá ott vannak a gyerekek is. Hatalmas volt a teher rajtam, sokszor a nap végén, este kilenc óra után mentem ki futni, akkor volt időm az edzésre. A futás elképesztő szerelem, gyönyörű út önmagamhoz, rengeteget ad az életemhez. El kell hinned saját magadtól, hogy igenis képes vagy bármire, csak tenned kell érte. Ha csinálsz valamit, akkor azt rendületlenül, kitartóan és alázattal kell tenned.
Térjünk rá a valenciai versenyre: milyen volt?
Tavasszal Sevillában futottam maratonit, három óra huszonhét perc lett az időm, akkor azt éreztem, hogy bőven van még bennem. Gyerekként sprinter és gátfutó voltam, így szerettem volna egy síkpályás maratonit teljesíteni, akkor ajánlották a valenciait, amely a világ negyedik leggyorsabb pályája. Szerencsém volt, mert miután neveztem, huszonnégyórán belül lezárták a felületet. Fantasztikus város Valencia, egyszerűen magával ragadott, csodálatos hangulat uralkodott az esemény alatt. Előzetesen sosem nézek pályatérképet, a rajt után azt tapasztaltam, hogy csak sík és lejtő van a pályában. Ennek örömére tíz kilométer után megnyugodtam, elkönyveltem, hogy ez az én terepem. Arra figyeltem, hogy ne fussam el az elejét, tíz kilométer után ránéztem az órámra, majd ezt követően egy pillantást sem vetettem már rá, egyáltalán nem érdekelt, mit mutat. Egyszerűen vitt előre a flow, harminchatezren futottak, fantasztikus volt a hangulat, előfordult, hogy fékeznem kellett, nem akartam túlhajtani magam. Egyedül az okozott nehézséget, hogy a nagy tömeg miatt tíz perccel később rajtolt el az én zónám, így nehezen tudtam felvenni az indulótempót. Az utolsó huszonöt kilométeren éreztem, hogy bizony ez jó lesz, onnan a célig potyogtak a könnyeim. A kislányom várt a célban, megígértem neki, hogy három óra harminc percen belül beérek és mehetünk is várost nézni. Sikítva futottam be, nem tudom szavakba önteni, hogy mit éreztem. A telefonomon láttam, hogy rengetegen követtek és írtak, nagyon jól esett a barátaim támogató üzenete. A mai napig elsírom magam, ha visszagondolok a történtekre. Összességében a pálya fenomenális volt, a frissétes remek, a szurkolók elképesztőek, annyit tudok mondani, hogy köszönöm, Valencia.
Teljesített maratonit Milánóban, Budapesten, Frankfurtban, Amszterdamban, Rómában, Párizsban, Bécsben, Barcelonában és Sevillában is, ám ezek után egyértelműen Valencia van az első helyen?
A pálya egyértelműen az első helyen van, ami a hangulatot illeti, Párizsban és Rómában volt hasonló flow érzés. Ami pedig a várost illeti, Sevilla jobban tetszett.
Mi lesz a következő célja?
Nem lassítok, a következő célom a világ leggyorsabb pályája, a berlini teljesítése. Szerencsére megvan már rá a nevezésem, Bálint Zoltán személyében kiváló edzőm van, minden adott, hogy tovább fejlődjek. Jövőre a Berlin Maraton mellet az Ultrabalaton lesz a másik fő versenyem, háromfős csapatban leszünk ott. Hatalmas flow-ban vagyok most, ezt pedig mindenképpen tovább szeretném vinni.
Fotók: Facebook/Kozák-Ignáth Éva
