Milyen elhatározással érkezett a versenyre?
Először is, nagy kihívás volt a Szavanna Trail, mivel ilyen hosszú távot még nem futottam – mondta Szabó Vivien. – Azt éreztem, hogy fizikailag és mentálisan is teljesen rendben vagyok, tudtam, hogy utóbbinak különösen fontos szerepe van a hosszabb távoknál. Nem tudtam, hogy mire számíthatok, hogy fogom bírni ezt a kihívást, amiben az extra az volt, hogy két huszonhárom kilométeres kört kellett teljesíteni. Abszolút pozitív érzésekkel rajtoltam el, szuper volt sok ismerőssel együtt rajtolni. De hogy válaszoljak a kérdésre, a célom csak az volt, hogy teljesítsem a távot és tapasztalatokat szerezzek.
Milyen volt a futás?
A verseny neve utal a környezeti viszonyokra, nagyon meleg volt, de én bírom ezt a fajta időjárást, sokat edzek hőségben. Ezzel a részével nem volt probléma, inkább a vízbeosztással kellett taktikáznom, illetve az első kör felénél kibicsaklott a bokám, ami megijesztett egy pillanatra. Azt hittem, hogy ezt a versenyt is sérüléssel és célig kocogással kell zárnom, de szerencsére egy aszfaltos szakaszon hamar rendbe jött, nem volt vele utána probléma, nem fájt, de a következő napokban azért éreztem. Az utolsó hat kilométer nagyon nehéz volt, küzdenem kellett, tudtam, hogy az első helyen haladok, és még minimum fél óráig futom kell, ezalatt pedig sok minden történhet. Tudtam, ha meg akarom tartani az első helyet, még küzdenem kell, meg kell nyomnom a végét. Akkor éreztem egy holtpontot, de összességében nagyon jó élmény volt a verseny, kifejezetten szerettem ezt a terepet, mert vannak kihívást adó emelkedők és jól futható lejtők, árnyékos ösvények és napnak kitett pusztaság.
Milyen eddig a versenyszezonja?
Az utóbbi másfél évben fókuszba kerültek a terepversenyek, de idén voltam a Börzsöny Expressz nevű aszfaltos megméretésen, ahol erdei szerpentines úton vitt a pálya, ez nehéz verseny volt nekem, de jó élmény. Az évem összességében hullámzóan alakult, a harmincnégy kilométeres Bodri Traillel kezdtem, ott első helyen értem célba, majd következett a Vértes Terep Maraton harminckilenc kilométeres távja, azon második lettem. Ezt követően az Ultra Trail Hungary Visegrád Trailjén elestem, a combom megzúzódott, onnantól lassú kocogással jutottam be a célba. Nehéz volt, mert nagyon sokat készültem arra a versenyre, és nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, ezért mélypontra kerültem, fizikailag és lelkileg is megzuhantam. Ám szépen lassan túl tudtam tenni magam rajta. A Salomontól kaptam egy nevezést a horvátországi Zumberak Trailre, ahol az igazán nagy kihívást a közel kétezer méter szintemelkedés jelentette a harmincöt kilométeres táv mellett. Korábban ilyen szintes pályán még nem futottam, ráadásul nagyon meleg is volt, ez volt az eddigi legnehezebb versenyem. Összességében különleges eseményeken vettem részt, nagyon sokat tanultam az évben, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem.
Milyen céljai vannak az esztendő hátralévő részére?
Legközelebb az Ultrabalaton Trailt teljesítem párosban, a Szavanna Trail után ez a másik idei főversenyem. Itt több mint ötven kilométert teszek meg, igaz, a társammal több kisebb szakaszra osztjuk fel egymás között. Jövőre a Mátrabércen vagy a Muzsla Trailen szeretnék ott lenni, illetve még nem döntöttem el, hogy az Ultra Trail Hungaryn belül a Visegrád Trailen vagy a Szentlászló Trailen leszek ott.
Fotók: Trailrun
