Thomas Panek azért harcol, hogy minél több látássérült sportolhasson szabadon, kutyák segítségével
Cikkünk hőse a húszas évei elején veszítette el látását, de azóta is több mint húsz félmaratonit lefutott. Igen ám, de mindezt futótársai segítségével kellett tennie, s ezen szeretett volna változtatni, ugyanis fontos neki a szabadság, akár az edzések, akár a versenyek során. Úgy érezte, hogy ezek a teljesítések emberi segítséggel nem ugyanolyan értékesek, mint ha önállóan küzdené le a távot.
Thomas Panek alapítványt hozott létre, amely a vakvezetés támogatását tűzte ki céljául, de segítségére volt egy másik alapítvány is, amely kutyák kiképzésével foglalkozik. A három labrador, Waffles, Westley és Gus három hónapos kiképzésen vett részt, ezalatt közel kétszáz kilométert tettek meg arra felkészítve, hogy akit vezetnek, zavartalanul mozoghasson.
A verseny remekül sikerült, a három kutya három-öt kilométerenként váltotta egymást, Gus, aki már hétéves, visszavonul, de a másik két kutya kétesztendős, tehát ők még várhatóan sok versenyen kísérhetik majd a jövőben futásért rajongó gazdájukat.
„Fontos volt, hogy meg tudjam őrizni a fizikai és lelkierőmet, ha már egy genetikai betegség következtében a szemem világát elveszítettem – mondta Thomas Panek. – Ehhez azonban elengedhetetlen a sport. Korábban mindig függtem a futótársaimtól, ennek immár vége.
A történetem persze nemcsak a vakokat érinti, tanulságos lehet a látóknak is. Ha én vakon futok, vajon milyen kifogása lehet annak, akinek semmi baja, csak mindig talál valamilyen magyarázatot arra, hogy miért ne sportoljon?!”
