Kutyával futni miért a világ egyik legjobb dolga? Mondjuk…
…mert a kutyám a futás gondolatától örömmámorban úszik, és a jókedv ilyenkor ragadós.
…mert a kutyát mindennap ki kell vinni minimum egy órára, és ha már kimegyek, akkor futhatok is egy órát. Tessék, a 70 kilométeres hetek rém egyszerű titka… Ha ellazsálnám a napot, kétségeink ne legyenek, a kutya emlékeztet, mi hiányzik a boldogsághoz.
…mert tisztában vagyok vele, hogy az én Lolám soha senkit sem bántana, habos kávéval kínálná a betörőket is a nappaliban.
Annyi haszna van, hogy ezt esetleg mások nem tudják, és a kóbor kutyákkal ő konfrontálódik, nem én. Határozottan biztonságban érzem magam mellette, és bátran mentem meg bármikor, bármitől.
…mert a kutya nem beszél, így egyszerre van társaságunk, és egyszerre élvezhetjük a magány meditatív csendjét.
Lola télen-nyáron imádja a futást
…mert a rendszeres kutyás futások során tájelemmé vagy az adott útvonal üde színfoltjává válunk, és lassan megismerünk minden ott lakót, hiszen a kutya nem csak a mi arcunkra csal mosolyt. Néhány nap kihagyás után már kérdezgetnek, hogy csak nem beteg volt valaki, miután nem mentünk arra.
…mert ha új utakon járunk, és eltévednénk, a kutya hazatalál. A paksi ürgemező homoklabirintusában tévelyegve memorizáltam, hogy jobbra fordultam, balra fordultam, öt útból a harmadikon mentem, és amikor visszafelé az egész információhalmaz összekeveredett bennem, hatalmas megkönnyebbülés volt rájönni, hogy a kutyám tudja az utat – semmi kétely nem volt benne, magabiztosan tudta, merre megyünk. Fantasztikus!
Három éve futok a vizslámmal, futásaim háromnegyedén, körülbelül évi 1500 kilométeren kísér Lola. Rengeteg hit és tévhit kering a kutyás futás körül, nekem egy állatorvos futó, dr. Falus Adris segített a futós szokásaink kialakításában. Ő szintén kutyával fut, például Lubics Szilvi Marcipán és Mangó kutyáit is ismeri.
Gyakorlatilag bármilyen fajta kutya alkalmas a futásra, persze figyelembe kell venni néhány dolgot, körülbelül ugyanazokat, amelyek „sima” felelős állattartás és kutyasétáltatás esetében is irányadóak.
Nézzük, melyek ezek.
- Melegtűrő képesség és nyáron a hidratálási lehetőségek. Legyen víz az útvonalon, ha nincs, akkor bizony a kutyának is vizet kell vinni. Nyáron vigyázni kell, mert a kutyák nem tudnak izzadni, és hihetetlenül gyorsan felhevülhetnek.
- Az aszfalt nagy hidegben vagy melegben nem a legjobb választás, hiszen nyáron forró lehet, télen meg a lesózott utak okozhatnak gondot a mancsokon.
- A hideggel kevesebb gond van, mint gondolnánk, mozgásban lévő kutya nem fázik, a rövid szőrű fajták sem. Amit én kibírok hidegben, azt a kutya is.
- Erdei futásnál figyelni kell bizonyos időszakokra és a tiltásokra, például van, ahol csak pórázon lehet kutyát vinni. A szabad, lobogó füles futások elsősorban a lakott területeken kívül, a földutakon, nálunk a szőlészetek közt lehetséges.
- A kutyák szempontjából nagyon fontos, hogy legyen védelmük a kullancsok ellen, és hogy szót fogadjanak a tiltásnál, ne egyenek meg mindent, amit úton-útfélen találnak.
- A másik kérdés a póráz, a nyakörv vagy a hám. Egy sima terepfutáshoz nem kell se hám, se canicross beülő, se rugalmas póráz. Bár nagyon jó fajtákat lehet venni, és megkönnyíthetik a dolgot, mi egy egyszerű textil nyakörvvel és egy nagyon könnyű kis textil pórázzal futunk. Amint kiérek a lakott területről, elengedem a kutyámat, és 200 méteres körben boldogan futkározik körülöttem, amíg én végzem az edzésemet – amelynek a tempója neki csak poroszkálás lesz, még akkor is, ha már sikerült elérnem álmaim űrtempóját.
- Vannak illemszabályok, amelyeket akkor is be kell tartani, ha tudjuk, hogy a kutyánk békés, szelíd természetű. Ha bármilyen jármű vagy ember jön, behívom, és visszateszem rá a pórázt, amíg elhaladunk egymás mellett – 30 méterrel odébb elengedem. Ebben teljesen összecsiszolódtunk a közösen megtett több ezer kilométer alatt. Ha autó jön, akkor hátranéz, én jobb vagy bal kézzel mutatom neki, merre álljon félre, arra félreugrik, és megvár.
- Kutya teli hassal nem futhat.
