„Korábban is nézegettem már a versenyt, de az az igazság, hogy mindig féltem a sötétben, és itt ugye éjfélkor van a rajt – mondta a Csupasportnak a Korinthosz 40-et a nők között megnyerő Tripolszki Beáta. – Ám miután tavaly egyszer este mentem futni a városon kívül, azóta nem zavar, így végül beneveztem. A verseny nagyon jó hangulatban indult, igyekeztem előre beállni. Nem tudtam, milyen lesz a mezőny, igaz, végignéztem a rajtlistát, de nem voltak ismerősek a nevek, úgyhogy nem tudtam, mire számítsak. Vicces volt, mert elindultunk, és körülbelül száz méter után sikerült rossz irányba mennünk. A többiek egy töltésen futottak, mi meg jó páran a töltés alatt egy párhuzamos úton, és akkor átkiabáltak nekünk, hogy fel kéne menni. Ez egy kicsit oldotta nálam a feszültséget.”
Bea a harmadik kilométer környékén vette át a vezetést a nőknél, a tempót is jól tartotta, bár a huszonötödik kilométertől lassabban haladt. Rátört a fáradság, hiszen elmondása szerint nem éjszakai bagoly típus. Ráadásul az esővel is meg kellett küzdeni, ennek ellenére jól érezte magát.
„Szuper volt a verseny és a szervezés is, nagyon kedvesen vártak minket minden ponton. A tavalyi eredménylistát nézve éreztem, hogy fogom tudni hozni az akkori női nyertes idejét, de ugye nem tudtam, most kik lesznek itt. Nagyon meglepett egyébként az első hely, főleg, hogy végig tudtam tartani ezt a pozíciót.”
Visszatekintve a múltra, Bea az a típusú gyerek volt, aki a testnevelésórákon utált futni. Aztán középiskolás korában a tanára benevezte egy váltóversenyre, ahol háromfős csapat tagjaként dobogós helyet ért el. Ám azt, hogy komolyabban kezdett el foglalkozni a futással, édesapjának köszönheti.
„Apukám is futott, és nagyon megtetszett nekem, hogy félmaratonokon indul. Kedvet kaptam hozzá, és 2012-ben elhatároztam, hogy szeretném én is lefutni. A saját edzéseim alapján készültem, és 2013 áprilisában sikerült is teljesítenem az elsőt.”
A félmaratonok után a maratoni távon is kipróbálta magát, majd idén tavasszal sikerült az Omszki Ultra ötven kilométerét megfutnia, ez volt az eddigi leghosszabb versenye.
„Már tavaly nyáron is terveztem ezt a távot, akkor az Ultra Lupára volt egy nevezésem. Sajnos azonban másfél héttel a verseny előtt beütött a Covid, így nem tudtam indulni, de most tavasszal sikerült összehozni az első ötvenest.”
Bea Budapest központjában lakik, így általában a Városligetben és a Puskás Aréna környékén szokott edzeni, és ha ideje engedi, kijár a természetbe is, az Apátkúti-völgyet például nagyon szereti. Mikor nyaralni megy, mindig az aktív pihenést részesíti előnyben, ilyenkor járja a természetet, a hegyeket. Edzőjének köszönhetően sokat fejlődött, a maratonidején is sikerült javítania.
„2021 februárjában kerestem meg Evetovics-Balla Hajnalkát, mert szerettem volna felkészülni a harmadik maratonomra. Négyórás célidőt lőttem be magamnak, és úgy éreztem, ehhez már segítség kell, saját kútfőből nem biztos, hogy menne.
Eleinte tartottam attól, hogy edzővel dolgozzak, kicsit féltem, hogy elvész a futásnak az a varázsa, amit szeretek benne, de szerencsére Hankával nem így lett.
Nagyon örülök, hogy felkértem, és el is vállalt. Igazából követtem őt már korábban közösségi oldalakon, és nagyon motiválónak találtam, amit csinál, a példaképem lett. A csapat is nagyon jó, általában online tartjuk a kapcsolatot, a Facebookon van egy csoportunk, illetve a Straván követjük egymást. Személyesen ritkábban találkozunk, általában versenyeken szoktunk összejönni.”
Bea jövőre ismét indul az Omszki Ultra 50-en, de más konkrét terve egyelőre nincs. Általában ajánlás után talál versenyeket, amit a csapattársai javasolnak, annak utánanéz, és ha megtetszik neki az esemény, benevez rá.
