Különleges az első?
Az, és nagyon örülök is, hogy sikerült nyernem – kezdte megkeresésünkre Virág-Erdélyi Zsófia, az UTE 33 éves, kétszeres olimpikon futója, aki a hétvégén életében először nyert maratoni ob-t. – Korábbról ezüst- és bronzérmet őriztem, Debrecenben teljessé vált a kollekció. Ugyanakkor ne felejtsük el, Garami Katalin, Szabó Nóri vagy Gyurkó Fanni nem indult.
Roppant szerény, pedig azt mondják, a sikert nem kell magyarázni.
Persze, az arany az enyém, tényleg fel is dob, ám szeretem, ha tisztán látjuk az erőviszonyokat. Egyébként reménykeltő az eredmény, mert január óta új edzővel, a belga Frans Matteensszel dolgozom, akivel az interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot. Eddig jól halad a közös munka, hiszen a Spar Budapest Marathon 2:49-es idejéhez képest most 2:42-t futottam, részben persze annak is köszönhetően, hogy sikerült helyrehozni a pajzsmirigyproblémámat. Mégis, ennél jobb időre vágytam.
Előzetesen mivel számolt?
Valószínűleg sikerült volna 2:35-2:36 körül célba érnem, nagyjából ezt várta tőlem az edzőm is. Az utolsó körben azonban hozzávetőleg két percet veszítettem, nagyon lelassultam, mert szúrni kezdett az oldalam. Sajnos elfutottam az elejét, és ha a maratonin hibázol, az visszaüt. Ez részben annak tudható be, hogy régebben sok negatív versenytapasztalat ért, és hiába futok hosszú ideje, kicsit bizonytalannak éreztem magamat, milyen tempóra vagyok képes.
Említette a Hashimoto-betegségként ismert, autoimmun eredetű pajzsmirigygyulladását. Könnyebb lett azután, hogy kiderült, mi a baj?
Egyértelműen, mert a pajzsmirigyproblémákkal küzdők arról beszéltek, hogy kedvetlenséget, motiválatlanságot is okoz, és túl azon, hogy a versenyek sem úgy mentek, ahogyan terveztem, ezeket a tüneteket is éreztem magamon.
Szerettem volna futni, ám nem volt kedvem hozzá, illetve erőm küzdeni, valahogyan ködösen láttam a céljaimat. Arról is meséltek, hogy olyan az egész, mintha kívülről néznénk magunkat – tényleg ilyesmit éltem meg, ám szerencsére eltűntek a hangulatingadozások.
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Mivel jár a betegsége?
Folyamatosan gyógyszert kell szednem. Az első vizsgálat után két hónappal az újabb analízis azt mutatta, hogy ugyan nincs gyulladás a szervezetemben, ám a pajzsmirigyem mégis gyulladt, nem funkcionál rendesen, így aztán az orvos szubakut gyulladásra változtatta a diagnózist. A Hashimoto ellen még lehetett volna tenni például a táplálkozás átalakításával, ezen viszont az sem segít sokat. Ezt azért nem bánom, mert édesszájú vagyok, és rengeteg részletre – például a gluténra – kellett volna figyelni, így viszont az étkezés szempontjából könnyebb a dolgom.
Visszatérve a maratonira, a remélt 2.35-ös ideje a 2016-ban Düsseldorfban futott egyéni csúcsát, a 2:35:37-et is túlszárnyalná. Képes a legjobbjára?
Igen, és az ob-n is az lettem volna. Egy Kovács Zsolt nevű sráccal kezdtem futni, majd két másik fiúval haladtam együtt, ami hibának bizonyult, ráadásul a remek szervezés ellenére a pálya kisebb egyenetlenségei miatt háromszor is kiment a bokám. No meg a frissítést is elrontottam, noha hatéves korom óta futok rendszeresen, 2012 óta pedig maratonikat.
Ha már olimpiai év, élnek a tokiói tervei?
Abszolút, bár nekem kicsit kínai a ponttáblázat, amely alapján eljuthatok a játékokra. Ennél biztosabb lenne, ha sikerülne teljesítenem a 2.29.30-es szintidőt – szeretném is megfutni! Persze a hatperces javulás nem kevés, ám hiszek benne. Ha nem szól közbe a koronavírus-járvány, legközelebb márciusban, a drezdai félmaratonin versenyzek, majd áprilisban a hamburgi maratonin. Tökéletes maratoninak kell lennie.
Azzal már Földingné Nagy Judit 1996-os, 2:28:50-es országos csúcsát is legyűrhetné?
Én ezt a rekordot már 2012 óra „nézegetem”, mindig nagy vágyálmom volt, hogy megdöntsem. Lassan tíz éve hajtogatom, hogy remélem, eljött az ideje, és most is ezt mondom.
Nem helyez magára túl nagy nyomást?
Túl sokszor nem hangoztatom ezeket a terveket, ám nem is élem meg teherként. Addig akarok futni, amíg nem sikerül valamit letenni az asztalra.
A két olimpiai szereplés nem számít annak?
Tudja, hogy van ez… Ha megkérdezik az embereket az olimpiákról, az számít, ki nyert. Én meg sosem szerzek olimpiai aranyat, arra a kenyaiak meg az etiópok esélyesek, meg a török színekben induló kenyaiak és etiópok… Én az országos csúcsban látom a karrierem kiteljesedését. Hozzáteszem, járok sportpszichológushoz, és ő is mindig arról beszél, hogy azért a két olimpiai szereplés nem kevés.
Ha már kiteljesedést említett, ez egyfajta lezárás is lehetne?
Az még arrébb van, mindenképpen szeretnék szerepelni a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokságon. Persze tisztában vagyok vele, hogy múlnak az évek, ám szeretem a világversenyeket, a csúcsdöntéseket – addig csinálom, ameddig az egészségem engedi. Négy olimpiai szereplést álmodtam meg magamnak, most kettőnél járok.
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Mit szólnak hozzá a gyermekei?
Négy- és hatéves lesz a két fiam. Már tudják, hogy futok – Debrecenben szurkoltak nekem –, ám például az olimpia még nem sokat mond nekik. Aranyosak, múltkor a kicsi nem akart óvodába menni, mire a nagyobb mondta, muszáj, hogy anya futhasson. A kisebb kontrázott, hogy a futópadon is lehet, erre a bátyja: „De most a pályaedzés jön”. Vagy ősszel csodálkozva kérdezték, hogy miért nem nyertem a versenyen. Ahogyan nőnek, úgy tudok egyre inkább nyugodtan edzeni a futógépen, elég egy-egy szóval elrendezni a veszekedéseiket.
Persze néha például lekvárt nyitok ki a gépen, de már sokkal könnyebb, mint amikor el kellett barikádozni a futópadot, hogy ne másszanak rá. Ráadásul anyukám, apukám és a nővérem is sokat segít, az egész család kiveszi a részét a futásomból. Persze én az edzés után nem pihenek, hanem játszom velük, ha nehezen is, sikerül mindent összeegyeztetni.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
