Jómagam a terepfutás híve vagyok, és futóedzőként a tanítványaimat is gyakran bátorítom, hogy időnként próbálják ki. Van viszont néhány praktikus tanácsom, mielőtt bárki úgy dönt, hogy kilép az aszfalt világából.
Gyakorlat teszi a mestert
A terepfutás nagy gyakorlatot és jóval több koncentrációt igényel, mint az aszfalt. A terep lehet csúszós, könnyen eleshetsz, leülhetsz, piszkos leszel. Sokszor hallom ilyenkor, hogy a cipő nem jó, de az esetek nagy részében inkább a tapasztalatlanság és az „ügyetlenség” az oka, mint a cipő talpa. Ugyanakkor a terepfutócipők valóban tartósabbak és kényelmesebbek, mint az aszfaltra szánt társaik.
A hegyekben lesznek sík és emelkedő szakaszok. Alapvetően Magyarországon nagyon kevés az a terep, ami veszélyesnek mondható, de a talaj egyenetlensége miatt előfordulhat, hogy megbicsaklik a boka. Az emelkedőket sem akarjuk mindig megfutni, be kell osztani az erőnket, ezért az is előfordulhat, hogy belegyalogolunk, de ez nem szégyen.
Fontos, hogy előre megtervezd az utad és maradj a kijelölt ösvényen. A biztonság kedvéért legyen nálad enni- és innivaló, valamint telefon. Nagyon hangulatos, ha forrásvízzel frissíthetsz, azonban nem mindegyik iható minőségű. Ennek is érdemes az útvonal tervezése során utánajárni, hogyha lesz is forrás, szabad-e belőle fogyasztani.
Inkább időben mérd a futásod hosszát, mint kilométerben, mert a sebesség a terepen nem sokat mutat a valódi intenzitásról, ugye az emelkedőket gyakran gyalogolva teljesítjük.
Ha rád sötétedhet menet közben vagy eleve sötétben indulsz, akkor mindenképpen legyen nálad jó minőségű fejlámpa. Az útvonaltervezésnél erre is ügyelj, mert vannak helyek, ahol korlátozzák az éjszakai futást.
Másképp fogsz elfáradni, mint síkfutás közben. Más sebességgel fogsz futni és nem fog olyan gördülékenyen menni, mint az aszfalton, de ezen nem kell meglepődni, kitartás és gyakorlás kell.
Az időjárás nem lehet akadály, Magyarországon nagyon ritka az olyan szélsőség, hogy ne lehessen futni, csak a megfelelő felszerelés kell hozzá, akár télen is (ha kíváncsi vagy milyen javaslataim vannak a téli időre, akkor olvasd el vonatkozó írásomat: Miben fussunk télen: a téli futás eszköztára).
Tiszteljük a természetet!
Az erdőkben és a mezőkön nem zavarjuk meg a csendet. Semmit nem hagyunk ott, amit magunkkal vittünk és nem hozunk el semmit, ami odavaló.
Az persze belefér, hogy időnként megállsz és megcsodálod, milyen gyönyörű a természet.
Az erdőt olykor félelmetesnek tartjuk, de valójában az aszfalton nagyobb veszélyben vagy.
A „vadon” legveszélyesebb állata a darázs. Ha vaddisznót látsz, tudnod kell, hogy békés állat egészen addig, amíg sarokba nem szorítod vagy az anyaállat és kicsinyei közé nem kerülsz. Már messziről elkerülnek, ha időben észrevesznek, ezért ha gyanús jeleket észlelsz, vagy látod is őket, akkor kiabálással jelezheted, hogy közeledsz. A kóbor kutyák és a rókák lehetnek még veszélyesek, fuss figyelemmel, és ha észreveszel egyet, kerüld ki.
A kullancskérdés szokott még felmerülni, de alapvetően nem talál meg nagyobb valószínűséggel, mint bármikor máskor, kivéve, ha magas aljnövényzetben futsz.
Ne kóstolj meg semmit, amit nem ismersz jól. Itthon ritkák a veszélyes növények, de jobb az óvatosság. Legyen nálad a saját frissítőd.
Tartsuk be az írott és íratlan szabályokat!
A terepfutók szokása, hogy köszönnek egymásnak, ne legyen furcsa, te is nyugodtan köszönj rá bárkire, akivel az erdőben találkozol.
Ha lezárt vagy magánterülettel találkozol, ne menj be.
A vadászatokat kiírások jelzik, ezért azokat az ösvényeket messziről kerüld el.
Ne zavard zenével az erdő csendjét, én magam még a fülhallgatót is mellőzöm, a madárcsicsergésnél nincs jobb. Próbáld ki!
Élménygazdag terepfutást!
A szerző Lőrincz Olivér, a Plandurance szakmai vezetője
Sem aszfalt? Sem terep? Nézd meg Lőrincz Olivér ingyenes VIDEÓ anyagát a futópados edzésekről!
