Péntek reggel végre elrajtolt az ultrafutók nem hivatalos világbajnokságán, a Spartathlonon Lőw András, a mezőny legrutinosabb versenyzője. Huszonnegyedik alkalommal vesz részt rajta, az eddigi huszonhárom versenyéből huszonegyet teljesített, ezzel a német Hubert Karllal együtt rekorder. Igaz, legutóbb három évvel ezelőtt, 2018-ban nem ért célba, így most elsősorban az motiválja, hogy ismét végigfussa a versenyt.
„Volt bennem némi bizonytalanság, mert legutóbb három éve sikerült teljesítenem a versenyt, ami nálam szokatlanul hosszú idő – mondta a Csupasportnak Lőw András. – Bizakodó vagyok, de biztosra még sohasem mentem. Már csak azért sem, mert jól tudom, hogy a mezőnynek legalább az egyharmada nem ér célba. A felkészülésem most talán annyit változott, hogy sokkal többet és tudatosabban tornáztam, sok törzsizom-erősítő gyakorlatot végeztem.”
Lőw Andrást már aligha éri meglepetés, de nála kevesebben tudják, mennyit változott a verseny az évek alatt.
„Amikor először mentem ki kilencvenkettőben, átbuszozva Jugoszláviát, még azt sem tudtam, mire számítsak. Teljesen más volt minden, azóta már Jugoszlávia sincs, a mezőny pedig négyszer akkorára duzzadt, és ha lehetne, még többen jönnének. Elképesztő, mennyire népszerű és ismert lett a verseny.
Akkor már az is nagy szó volt, ha valaki lefutott egy maratonit, míg most senki sem lepődik meg azon, ha, mondjuk, valamelyik munkatársa teljesíti a távot – folytatta Lőw András. – Egyvalami azonban változatlan. Most is sok barátom van a mezőnyben, és elsősorban ez az oka, hogy ismét nekivágtam a nagy kalandnak.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
