Aki kicsit is ismeri az ultrafutás világát, annak nem kell bemutatni a 21-szeres Spartathlon-teljesítő Lőw Andrást, hiszen hosszú évek óta meghatározó alakja a magyar ultrafutásnak.
Lőw Andrással Szekszárdon beszélgetett Simonyi Balázs és Márkus Öcsi: a Gyűszűbirtokon telt ház, a helyi és környékbeli futóközösség várta az érdekes történeteket. Szó esett arról, hogy a kilencvenes években szinte semmit sem lehetett tudni az ultrafutásról, nem is oly régen az olimpián még a 3000 méter volt a leghosszabb női táv. Egy-egy ultrafutásról szóló hír a médiában olyan jellegű volt, mint amikor kétfejű borjú született… Aztán a beszélgetés során a résztvevők felelevenítették, hogyan vált egyre népszerűbbé és közkedveltebbé a hosszútávfutás, milyen „szubkultúrák” alakultak ki az ultrafutáson belül.
Sokan voltak kíváncsiak az érdekes történetekre
Márkus Öcsi elmondta, Lőw András saját bevallása szerint egyetlen elméleti művet olvasott a futóedzésekről, ám rájött, hogy neki erre a tudásra nincs szüksége. A futó mesélt a munkájáról, hogy statisztikaórákat tartott a szociológiai tanszéken, ahol minden órát egy Mrozek- vagy Örkény-egypercessel dobott fel. Aztán szó esett a futás és a család összeegyeztetéséről.
Lőw saját bevallása szerint szerencsés, mert őt a felesége futva ismerte meg, majd amikor gyesre ment a felesége helyett, leszokott a futásról, hiszen sokkal viccesebb a gyerekekkel játszani, mint futni egy órát.
Így bár edzésnaplója nincs, elmondta, hogy hektikusan fut, ritkán, de akkor nagy mennyiségeket. Ez persze nem követendő példa, de nem is célja példaképként élni. A sporttáplálkozás kapcsán beszámolt róla, hogy a kilencvenes években sörrel és mézzel frissített felváltva, de újabban rászokott az izogélre – egyébként nem tart igényt semmire, de szereti megajándékozottnak érezni magát, ezért örömmel fogad el bármit, amit a verseny során kap. Megtudtuk, hogy életmentő lehet a szarvasoknak kitett nyalósó, és ha valaki két balos zoknit vesz fel, ám a jobb lábon törni kezd, a balos zokni kifordítva már a „jobbik oldalát” mutatja. És hogy miért megy vissza mindig a Spartathlonra? Ott vannak a barátai…
fotók: Facebook
