Lubics Szilvia: akitől tátva marad a száj

A háromszoros Spartathlon-győztes ultrafutó nemrég tért haza az Antarktiszról, ahol megnyerte a hölgyek versenyét, de a pihenéséből kis időt még elrabolt a Nemzeti Sport. Hosszabb interjú készült vele, sok-sok fotó készült róla, így az NS december 30-i Sportkrém-mellékletében hangulatos anyagot olvashatnak.

Szilvia beszél a gyerekkoráról: „Gimnazistaként fontos volt, hogy a legjobb tanuló legyek az osztályban, és elsőre felvegyenek az orvosira. Mielőtt nyelvvizsgáztam németből, a különtanárom nem dicsért meg úgy, mint a többieket, hanem azt mondta a szüleimnek, Szilvinek akkora a kitartása, hogy egyszer falakat fog vele ledönteni. Ez akkor nem esett jól, mivel nem közvetlen dicséret volt, nem is tudtam értelmezni, csak évekkel később értettem meg, hogy egyáltalán nem volt negatív rám nézve.”

Fotók: Szabó Miklós

Beszél a nagy félelmekről: „Féltem a tesióráktól, mert megalázónak éreztem, ha nem tudtam megcsinálni, amit kértek tőlem, ezért aztán sokszor kerestem valami kifogást, hogy ne kelljen átöltöznöm.”

Beszél a legnehezebb versenyről: „Jól emlékszem a 2016-os Transgrancanaria százhuszonöt kilométeres versenyére Spanyolországban, aminek a nehézségét az adta, hogy nem tudtam, milyen a terepfutás, és megviselt a technikás terep, nem voltam rá felkészülve.

Kétezer méter felett többször is rosszul lettem, akkor még nem tudtam, hogy az asztma miatt, szóval megszenvedtem vele rendesen. Célba értem, de megfogadtam, hogy soha többet nem indulok rajta.”

Beszél 2023-ról: „Mongólia és a Góbi még hátravan a négy sivatagból, de biztosan nem jövőre, mert a legkisebb fiam érettségizik és ballag, akkor szeretnék itthon lenni. Ehhez igazítom a 2023-as évet. És marad a kétszáz mérföldes vonal, augusztusban tervezem Skóciában a Race Across Scotland elnevezésű verseny teljesítését.”

Természetesen beszél sok minden másról is, és ha róla hallunk, nem csak azért marad tátva a szánk, mert civilben fogorvos – a pénteki Nemzeti Sportban a melléklet címlapsztárja Lubics Szilvia!