Lubics Szilvia: jó volt visszarázódni

A hajrához közeledik honlapunk kihívása, a Nagy hőségfutás, amelynek jegyében a vállalkozó kedvűeknek saját időbeosztásuk szerint, kötöttségek nélkül kell megtenniük 100 kilométert július 15. és augusztus 15. között. Néhányan már „célba is értek”.

Az utolsó napokra motivációként Lubics Szilvia gondolatait osztjuk meg. Hazánk legismertebb ultrafutóinak egyike, a háromszoros Spartathlon- és kétszeres Ultrabalaton-győztes sportoló sivatagi versenyeken is remekelt, extrém körülmények között teljesítette többek között a Badwater Ultramaratont (4.), az Atacama Crossingot (4.) vagy a Namib Race-t (3.).

„Edzésként nem futunk ilyen sokat, száz kilométert – kezdte Lubics, aki áttért arra, miként fest élesben, nagy melegben megtenni az ultratávokat. – Ha hőség várható a versenyen, érdemes két-két és fél hetet úgy készülni, hogy a test hozzászokjon. Többet nem, mert az már többet vesz el, mint amennyit ad. A hőségben változik az izzadság összetétele és mennyisége, egyébként olyan típusú terhelés, mintha magaslaton futnánk. A vérnek a bőrfelületre kell áramlania, ezért rosszabb lesz az izmok oxigénellátása, amelyhez ugyanúgy hozzá kell szokni, mint a magaslati versenyekhez.”

Maga is feleleveníti, hogy a Badwateren olyan körülmények között, például ötven fokban futott, amelyeket Európában nem lehet modellezni. Ilyenkor célszerű délben elvégezni az edzést, egyúttal emlékeztetett Kónya Ákos tapasztalataira. A futó 2006 és 2008 között háromszor is második helyen ért célba, honlapunknak is beszélt felkészülése elemeiről. „Ákos mesélte, hogy öt-hat réteg pulóverben edzett” – jegyezte meg Lubics, aki arról is szót ejtett, miként érdemes kiszámolni például azt, hogy mennyit izzadunk. A futás előtt ruha nélkül lemérjük magunkat, majd számoljuk, mennyit ittunk, és a kettő különbözetéből kiderül, mennyit veszítünk.

„Rendkívül fontos a folyadék- és sóbevitel, mi a Badwater előtt ötvenfokos szaunában teszteltünk. Egyébként azt látom, az amatőrök követik el a legtöbb hibát, egy-egy maratonin vagy rövidebb betéttávon a harminc fokban érkezniük kell a mentőknek.

Lényeges tudni, mi történik a szervezetünkben, a pulzust látva tudni kell lassítani a tempót, és az idő miatt nem szabad elspórolni a frissítést.”

A honlapunk kihívását teljesítőknek szerencsére nem kell ilyet sokat vagy ennyire extrém körülmények között futniuk, ám a meleg megviselheti őket.

„Sokkal nagyobb így a kihívás – helyeselt magától értetődő természetességgel Lubics. – Az elmondottak miatt a keringésnek jóval megterhelőbb a futás a melegben. Nem is szabad kétségbeesni azért, mert tavasszal például 5.40 alatt ment egy kilométer, míg most, mondjuk, 6.10 az átlag. Rosszul edzem? Nem fejlődöm? Ezeket a kérdéseket olyanok is felteszik, akik egyáltalán nem az első kilométereiket futják. Fokozatosan hozzájuk kell szokni, és át lehet esni a kellemetlen tüneteken.”

A kiváló futó ausztriai edzőtáborban töltötte az elmúlt hetet, hat és fél nap alatt 8666 méter szintemelkedéssel 227.1 kilométert futott, például Maráz Zsuzsanna társaságában.

„Tulajdonképpen nem is a magaslaton volt a hangsúly, inkább az volt a lényeg, hogy a futásra koncentráljak, és legyen idő pihenni, nyújtani. A környezetváltozás is számít, hiszen sokat edzek ugyanazon a helyen, plusz most volt idő regenerálódni, beszélgetni a társakkal, a rendelés sem vitt el időt. Az elmúlt időszakban sok minden történt otthon a srácokkal – egyetemváltás és társai –, ami jóval fontosabb volt, mint a futás. Kicsit jó volt visszarázódni, ismét a futásra összpontosítani.”