Pályacsúccsal nyerte meg a nyolcvannégy kilométeres Szentlászló Trailt. Készült a csúcsdöntésre?
Becsülettel készültem, ugyanis ez volt az egyik főversenyem idén – mondta Nikolics Márkó, aki 08:14:36-os idővel győzött a versenyen. – Viszont erre az időeredményre abszolút nem számítottam. Figyeltem a pulzusra, tartottam a megbeszélt frissítést, azonban a verseny eleje nem volt jó. Az első húsz kilométeren kétszer is gyomorproblémám volt, ám gyorsan túltettem magam rajta, és Dobogókőre felérve már el is múlt, innentől szépen tudtam haladni. Az élmezőnyben futottam, ám előttem volt egy lengyel és egy román srác, ám nem érdekeltek annyira, a saját versenyemet futottam. Arra figyeltem, hogy ne szakadjak le túlságosan.
Hol érte utol őket?
A románt a Prédikálószéknél, a lejtőn valamivel gyorsabban tudtam haladni, mint ő, akkor megelőztem, ekkor meg is borult, aztán beértem a lengyelt, de nem szakítottam le magamról, ugyanis figyeltem, nehogy kimenjen a bokám. Pilisszentlászlóig tapadt rám, ugyanúgy haladt ahogy én, amikor futottam, ő is futott, amikor sétáltam, ő is sétált. Aztán csak lemaradt, végül tizenegy perccel előztem meg. A kísérőim remekül végezték a dolgukat, viszont az izót nem olyan sűrűre kevertem, mint szoktam, kevesebb szénhidrátot vittem be, így jött egy kis izomfájdalom a végére.
A Skanzennél nem ment olyan jól a futás, de nem panaszkodom, ezzel az időeredménnyel kifejezetten elégedett vagyok. Pláne, ha azt nézem, hogy kilenc, kilenc és fél óra közé lőttem be előzetesen.
Nemrég pedig már Ausztriában versenyzett a nyolcvanegy kilométeres Mozart Ultrán.
Azt mondták többen, ez egy jól futható útvonal, legfőképp ezért választottam. Szép helyeken jártunk, csodás volt a táj, ám abszolút nem volt jól futható. A lejtők kemény kihívást jelentettek, így gyorsan megfájdult a térdem, az emelkedők pedig nekem túl meredekek voltak. Ráadásul csupán három hét telt el a Szentlászló Trail óta, nem pihentem ki magam teljesen. Aztán ott volt a nagy meleg és a pára, ezek sem könnyítették meg a dolgom.
Már a nyolcadik kilométeren azon gondolkoztam, hogy kiszállok, mert fejben gyenge voltam, és nem éreztem az erőt. Ám továbbmentem, majd kicsivel ötven kilométer után megborultam, elkezdett fájni a jobb combhajlítóm, majd görcsölni a farizmom és a jobb vádlim. Fáradtan, szenvedve és kimerülve értem a célba.
Előzetesen kilenc és fél óra alatt akartam beérni, de nem vagyok elégedetlen a tíz óra negyvenegy perces idővel.
Ősszel ismét nagy fába vágja a fejszéjét, ugyanis a Kört teljesíti, ráadásul nem is először.
Egyszer már lefutottam, ám akkor nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, az utolsó harminc kilométert sétálva tettem meg, mert megsérült a bokám. Most az a célom, hogy javítsak az időeredményemen, huszonkét órán belül szeretném teljesíteni a százötvenkét kilométeres távot, amely több mint hétezer méter szintemelkedést tartalmaz. Remélem, jó napom lesz, remek formában leszek és a frissítés is úgy működik, ahogy kell. Az biztos, hogy az edzésmunkát tisztességesen elvégzem, aztán majd kiderül, hogy mire lesz elég.
