„Mindig nagy élmény a futás, készülök rá, itthon sem tudnék maradni”
– mondja életerőtől duzzadóan Sztarenszky Tiborné Marika, aki 85 évesen a jubileumi 25. ALDI Női Futógála legtapasztaltabb résztvevője lesz.
A gödöllői asszony még úgy is hosszú futómúltra tekint vissza, hogy nem tinédzserként ismerkedett meg a sportággal, hiszen 61 évesen kezdett kocogni.
„Öt évig a Honvéd-kórház idegosztályára jártam, gyógyszereket szedtem, aztán a televízióban láttam egy futóverseny hirdetését, és elhatároztam, benevezek. Annyira magával ragadott a hangulat, a vidámság, hogy aztán sok viadalon indultam, gyűjtöttem az érmeket, és soha többé nem szedtem pirulákat” – így Marika néni, aki hozzáteszi, a térde ugyan nem fáj, de ha otthon, a kertben dolgozgatva hajolgat, érzi a derekát, szívritmuszavara és magas vérnyomása van, ráadásul „a tüdőm sem működik rendesen”, ezekre azért szed gyógyszert.
Mindez azonban nem tántorítja el a futástól, a vasárnapi női futógálán például 2.5 kilométeren áll rajthoz. A futás persze már kocogássá szelídült, de aktív – sokkal aktívabb, mint rengeteg fiatal, aki a gyermeke, unokája, sőt dédunokája lehetne. Hiába írta át az életet idehaza is a koronavírus-járvány, így is 17 (!) versenyen indult az idén, legutóbb a múlt hétvégén négy kilométert tett meg Surrón. „Az emelkedőn gyalogoltam, lefele kocogtam.”
A margitszigeti futócsapattal
Mint mondja, ő Magyarország legidősebb maratonistája: összesen kilencszer tette meg a klasszikus 42.195 km-es távot, először 69 évesen, majd legutóbb 82 évesen, Rómában (a harmadik maratonija volt az az örök városban).
„Amikor elkezdtem a Libresse-futóversenyen az öt kilométeres távon, eszembe se jutott, hogy ennél hosszabb távokat is teljesítek majd. A maratonikat szeretem a legjobban, mert ugyan azok a legkeményebbek, a legnagyobb örömérzetet is azok adták.”
Marika néni mostanság már mindenhol – saját szavaival élve – a legöregebb versenyző, nincsen ellenfele, így aztán első is a korosztályában. Örömmel meséli, hogy mindenütt jut neki érem, serleg – a legutóbbi most is az asztalán áll –, nemrég egy üveg borral is megörvendeztették. Már 24 (!) éve tagja egy margitszigeti futótársaságnak, minden hónap első szombatján közösen kocognak. Marika néni ennél gyakrabban látogatja a főváros zöld szívét, hiszen be van fizetve a futójegy az atlétikai centrumba. „Megkönnyebbül az ember, eltereli a gondolatait és feltöltődik.”
No, nem mintha sok rossz gondolatot kellene elhessegetnie, hiszen mint mondja, jó a viszonya a családjával, büszkén és örömmel mesél két fiáról, valamint négy-négy unokájáról és dédunokájáról. Éppen nemrég hozták tető alá, hogy – a nyolcvanadik születésnapra rendezett ünnepség mintájára – Marika néni 85. születésnapját is pótolják nagy családi körben, a járvány miatt áprilisban elmaradt, ám szeptemberben sort kerítenek rá.
Ő maga lelkesen „fertőzi meg” futással a családot, legnagyobb unokája többször is indult a Wizz Air fél- és a SPAR maratonin, előfordult, hogy Marika néni vigyázott a dédunokára. „Aztán jött az unokám, és száz méterrel a cél előtt odaadtam a kicsit, így együtt futottak be. Az idén a félmaratonin indul, már két gyerekkel érhet a célba.”
Otthon kertészkedik, a csekket feladni és a kórházi kontrollokra is bejár vonattal Budapestre, egyébként lelkesen meséli, milyen versenyeken indul még az idén.
Hiába, akit egyszer a futás magával ragadott, azt holmi koronavírus-járvány vagy kor nem állíthatja meg.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
