Jöhet sivatag, jöhet hegy, jöhet sima aszfalt, jöhet sima terep, és most már jöhet a jégbirodalom is – Lubics Szilvia ismét remekül teljesített. A hatnapos antarktiszi futáson ugyanis a tizennyolc hölgy közül a magyar sportoló végzett az első helyen, miután összesen 197.3 kilométert teljesített, pedig neki plusz kihívással kellett szembenéznie, hiszen az egyik nap megtámadta egy pingvin.
Az utolsó szakasz volt a legnehezebb, olyan szempontból is, hogy addigra alaposan elfáradtak a versenyzők, és azért is, mert jóval hosszabb ideig tartott az előzőeknél. Nem állítjuk, hogy hóban futni akár csak négy órán keresztül is kellemes lehet, de a hatodik versenynapon hét órán át kellett legyűrni a kilométereket. Lubics ekkor több mint ötven kilométert teljesített, és megőrizte első helyét. Második a japán Vatanabe Majumi, harmadik a dél-afrikai Lara Reynolds lett.
Lubics Szilvia egy átlagos antarktiszi napján
Lubics összesítésben (a férfiakkal együtt) a hatodik helyen végzett, három kilométerrel és egy hellyel a másik magyar induló, Roskovics Miklós mögött. Az abszolút győztes az amerikai Matthew Cavanaugh lett 236.7 teljesített kilométerrel, ez átlagolva azt jelenti, hogy a hat versenynap alatt voltaképpen egy-egy maratoni távot futott.
Szilvia férje, Lubics György a lehetőségek szerint mindennap megosztott egy élménybeszámolót tőle, íme, nagyjából ilyen lehetett az antarktiszi futás.
„A pálya már a szokásos, térdig havas volt. Abban biztos vagyok, hogy aki kijelölte, tuti sohasem fut, csak hegyet mászik. A 2 kilis körön közel 100 méter szintemelkedés volt. Az első kört nem kapkodtuk el, immár rutinosan próbáltuk letaposni a havat. Nem sikerült jó munkát végeznünk: a beszakadások miatt a nyomvonalban gödör gödröt követett, olyan volt, mintha ügyesen elhelyezett csapdák lettek volna. Nem rohantam az elején, na nem a megfontoltság miatt, hanem mert estem-keltem, mint mindenki más. (…) Az első körökben Mikivel haladtunk, káromkodtunk rendesen. Nem vagyok rá büszke, de olyan ideges voltam a jeges eső miatt egyre csúszósabb pályától, hogy megkértem, ha túl leszünk a napon, adjon egy cigit. Persze erre nem került sor. (…)
A kezdeti idegbaj után lehajtottam a fejem, összeszedtem a pályán szétszórt gondolataimat, elengedtem a nehézségeket, amin úgysem tudtam változtatni, csak a feladatra fókuszáltam, és csináltam amit kellett: mentem, amíg nem szóltak, hogy vége.
Nagyon fáztunk, mert csuromvizesek voltunk. A havas zodiacban ülve a visszafelé úton, az esőben, szélben arra gondoltam mennyi mindent ki lehet bírni távol a komfortzónától.”
A nagyszerű siker után Lubics Szilvia még két napot a hajón tölt, vasárnap érkezik Argentínába, és onnan indul haza. Mivel már kipipálhatta a sivatagot, a hegyeket és a jeget is, nagy kérdés, milyen új kihívást választ majd a következő évben. Nahát, a Marson nincs még futóverseny..?
Részletes eredmények ezen az oldalon.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
