„Hogy mi a kedvenc edzésformám? Ez leginkább a hangulatomtól függ. Ha sok minden van egyszerre a fejemben, lelkileg magányra vágyom, arra, hogy letisztuljanak a gondolataim, akkor szeretem a hosszú, könnyű futást, mert útközben megoldódnak a problémák, kitisztul a fejem és a lelkem. Alapvetően szívesen edzek pályán is, de a hosszú résztáv a halálom, borzalmasan unalmas például nyolcezer méteren át körözni. A háromezer méteres vagy ennél hosszabb résztávokat nem kedvelem a pályán, a 400-akat és az ezreket viszont nagyon. A rövidebbekből sokkal több szériát tudok vállalni, és jobban tudom menedzselni is azokat, amelyek a gyorsaság növelését segítik, míg az ismétlésszám a gyorsasági állóképességre van hatással.
A leghosszabb edzéseim 33–35 kilométerig tartanak, tovább nem, Ebben általában vannak feladatok és meghatározott tempó is. Mostanában adott kilométert szoktam futni pályán, a minőségi rész 12 kilométerre tehető, előtte bemelegítés, utána levezetés, így együtt szép kis szám jön ki. Most itt tartok, hogy emelkedik-e a táv, azt majd Káldy Zoltántól, az edzőmtől tudom meg. Most napi egyet edzek, ha hazatérünk, továbbra is két gyermek édesanyja maradok, viszont néhány napos edzőtáborra »elszököm« majd a család elől, és ott napi kétszer is fogok tudni futni.
Konditerembe nem nagyon járok, nincs rá időm. Amikor otthon, Magyarországon éltünk, heti egyszer jártam gyógytornászhoz és a masszázs is belefért, most házilag oldom meg, itthon heti háromszor gyógytornázom, ha belefér, és ebben az erősítés is benne van. A masszőröm a kedvenc SMR-hengerem, ugyanis Svájcban korlátozottak a lehetőségeim. Ha ismét otthon leszünk, a Honvédnál remélhetőleg tudom tartani a heti egy masszázst, és egy vagy két gyógytornát.
Mi újság a regenerációval? Negyvenhárom éves vagyok, azt hiszem, ezzel mindent elárultam… Nem megy olyan gyorsan, mint szeretném, de még így is egész jó a helyzet. Keményebb edzés után egy órával úgy érzem, mintha mi sem történt volna, aztán amikor újra elkezdek futni, már megérzem a kemény munkát. Szerencsés alkatom van, bár néha jó lenne többet pihenni, de úgy gondolom, egészen jól alakulok, hetente négy kemény edzést is végig bírok csinálni, ami az én koromban nem rossz.
Régebben futottam együtt a férjemmel, az utóbbi hónapokban a sebességbeli különbség miatt ez ritka, de korábban voltak közös regeneráló futásaink 10–12 kilométeren, amelyekre futó babakocsit is vittünk. Képes ötperces ezreket menni, tehát nem egy helyben kocogunk, de ha nekem tempót kell futni, az már eléggé eltér az övétől. Szeretünk egyébként együtt sportolni, erre Magyarországon kicsivel több lehetőségünk lesz, a könnyű napjaimra lehet, hogy beiktatunk romantikus páros futásokat.
Nem tudom, mennyire hangoztassam, mert a ritmusa elviheti a tempót, de igen, könnyű hosszú futások közben szoktam hallgatni zenét – csak akkor, ha nincs valamilyen feladat, és versenyen soha! A zeneválasztás a férjem feladata, én teljesen analfabéta vagyok a technika terén, rajta múlik, milyen zenéket tesz fel az órámra. A tempósakat kedvelem, akár nemzetközi, akár magyar, amelynek olyan a ritmusa, olyan érzelem van benne, ami felpörget. Szeretem a Coldplayt vagy a Magna Cum Laudét, de jó az ízlése a DJ-mnek, megbízom benne.
A pályafutásom során volt több sérülésem volt, a szeleburdiságom eredményeként törésem is. Igyekszem figyelni arra, hogy kerüljem a veszélyesebb sportágakat, mint a síelés, a szánkózás, és lekopogom, az elmúlt néhány évben megúsztam kisebb sérülésekkel.”
A sorozat korábbi részei:
„Nem is tudtam, hogy létezik várólista, pláne, hogy én is rajta vagyok…”
„Szeretem a meleget, de negyven fokban az én agyam is felforr”
