Felkészülésként győzelem – noha Maráz Zsuzsanna hónapok óta az év első felének főversenyére, a Japánban sorra kerülő Szakura Micsi International Runra (Cseresznyefa-virágzás út) hangol, a felkészülés részeként rajthoz állt a hétvégi Spuri FélBalaton Szupermaratonon, és ha már ott volt, meg is nyerte a viadalt. Bár ez nem volt annyira egyértelmű.
„Nekem ez a verseny nehezebb, mint egy hosszabb távú, mármint abból a szempontból, hogy itt nyomni kell, erősebb tempóra van szükség, míg én inkább szívós vagyok, és sokáig tudok futni egy bizonyos tempóval – kezdte Maráz Zsuzsanna, aki a tavalyi idejéhez képest 1 percet rontva 7:41:31 óra alatt ért célba, s mosolyogva megjegyezte, öregszik már. – Még a 100 kilométer sem az én távom, 12 óra vagy annál hosszabb, az fekszik igazán nekem. Szerencsére nagyon szép idő volt, Szűcs Csabával futottam végig, beszélgettünk, jól sikerült ez a két nap.”
Maráz Zsuzsanna hozzátette, edzőversenyként szerepelt a felkészülésében a Spuri FélBalaton, és éppen azt az időszakot gyűri, amikor gyorsabb tempóban kell futnia, mint általában szokott. Gyakorlatilag ebben a két hétben kapja a csúcsterhelést. Fel kell vinnie a pulzusát, és például egy kétórás futás programjában szerepel hét darab intervall, ami azért alaposan kifárasztja a Spartathlon-győztest.
„Szerencsére gyorsan regenerálódom, jól van felépítve a programom, november óta készülünk a Szakura Micsire, és fokozatosan haladunk előre – folytatta Maráz Zsuzsanna. – Eddig szerencsére semmi gond nem volt, egyedül egy hetet kellett kihagynom egy csúnya mandulagyulladás miatt. Huszonkét napom van még a versenyig, bevallom, már van bennem egy kis izgalom az utazás miatt. Ilyen messzire még sohasem utaztam, emiatt, illetve a nyolcórás időeltolódás miatt is izgulok.”
Adódik persze a kérdés, hogy miért éppen a Szakura Micsi lett az év első felének nagy célja, amivel kapcsolatban Maráz Zsuzsanna elmondta, amikor befejezi a célversenyt (tavaly ősszel ez a Spartathlon volt, amit meg is nyert), elkezdi keresni a következő kihívást. Egy ideig nem is talált megfelelő versenyt, márpedig nagyon kell vágyni ahhoz egy ilyen megméretésre, hogy bírja a felkészülést és a viadalt.
„Simonyi Balázzsal beszélgettünk, tavaly ő volt az első magyar, aki teljesítette a versenyt, és ő ajánlotta – folytatta Maráz Zsuzsanna. – Elolvastam a blogját, nagyon nehéznek tűnt, aztán nagy kihívás lett belőle. Az sem könnyíti majd meg a dolgom, hogy teljesen egyedül kell végigmenni, nem tudok magammal segítőt vinni.”
Kérdésünkre Maráz Zsuzsanna hozzátette, a Szakura Micsi nem zárja ki, hogy ősszel ott legyen a Spartathlonon is, attól továbbra sem tud elszakadni.
Pedig ezúttal már sokat gondolkozott rajta, próbált mást keresni, ráadásul nagy a nyomás is rajta, de egyelőre maradt a programban a kultikus kihívás.
„A minél jobb eredmény a célom a Szakura Micsin, ki akarok hozni magamból mindent, amit csak tudok. Nem nézegetem a versenyt, az időket, úgy megyek, mintha fehér ködben lennék, ami tudatos a részemről, nem akarom, hogy bármi félelmem legyen, nem stresszelem magam, csak megpróbálok minél jobban futni” – tekintett előre a japán Maráz Zsuzsanna.
