Mottó: Nem a távolság, az iram öl! (Na, majd meglátjuk…)
A tiszteletkörrel kezdem: a március 21-én rajtoló kihívás nem jöhetne létre, ha nincs a Runners World-interjú Bognár Zoltánnal, aki a futásra ráunt, majd a napi edzésekhez különleges módszerrel visszatérő sportkalandor, Sean Conway ötletét és teljesítését valósította meg sikerrel az esztendő végén a magyar kocogóföldeken.
A képlet a következő: egy hónap – egészen pontosan harmincegy nap – sodrásában futni kell mindennap, mégpedig úgy, hogy huszonnégy óránként ezer méterrel nő a táv, azaz az emberfia vagy -lánya eljut az egyetlen lefutott kilométertől a harmincegyig.
A kívülálló szemével mókás kihívásnak tűnhet, de ha idebiggyesztem a futásmennyiség summáját, miszerint egy hónap alatt 496 kilométert kell teljesíteni, mindjárt erősebb húzása lesz a történetnek – ugye?
Amúgy éppen az összes kilométerből eredeztethető a fenti rovatcím is: A 496-os kísérlet!
Írhatnám azt is, hogy emberkísérlet, pláne, ha magamra nézek, hiszen hiába kocogok nyolcadik éve napi rendszerességgel, a régi, százharminc-egynéhány kilós énem utáni, jelenkori fittebb, de már ötvenhatodik életévébe lépő önmagam manapság is mély nyomokban tartalmaz zsigeri zsírt. Szóval, hogy hosszúra ne nyújtsam, kilencvenöt kilogrammot (khm…) manapság is meg kell mozdítanom minden egyes lépésnél. Innentől fogva pedig minimum jogos a „kísérlet” megnevezés, s ha (ráadásul) belegondolunk, hogy a sztori valahol a huszonegyedik futás után válhat drámaibbá, amikor nap nap után egy-egy kilométerrel meg kell toldani a félmaratoni penzumot, mindjárt jóval izgalmasabb a felvetés: „Na, a dagi bírja vagy nem bírja?”
Természetesen papíron már csűrtem-csavartam, számolgattam, tologattam a napokat, végül a hétfői kezdés és a 28/77/126/175/90 kilométer/hét mellett tettem le a voksom.
Nehéz ügy, de az elhatározás pillanatától kezdve volt idő ráhangolódni, és ami roppant fontos, fejben, lélekben és testben is felkészülni a harmincegy napon át folyamatosan nehezedő kihívásra…
Kilométerről kilométerre megy a tervezés! Meg kell fontolni, hogy a harmincegy napos futókihívás során csak aszfalton fussak, vagy terepen is – utóbbi esetben a Nagy-Kevély is célpont lehetne
Természetesen nem „Hűbele András módjára” vágok neki a távoknak, a reménybeli siker garanciáját a nüansznak tűnő, de ebben a sportműfajban igencsak fontos részlet adhatja: ötvenöt esztendősen elkerülnek a tipikus és nem tipikus futósérülések, a heti futóadagom (nagy átlagban) immár „ősidők” óta ötven-hatvan-hetven kilométernél csak nagyon ritkán kevesebb. A maximum eddig a 130 kilométer/hét volt, igaz, ezt inkább csak az egymás közti futódicsekvések során emlegetem úgy, hogy „Naná, természetesen simán lefutottam!”.
Annyira persze nem volt sima (sőt!), és most jöhet majd ugyebár a 175 kilométer/hét alcímet viselő próbatétel (is)…
Nos, ha valaki olvasni szeretne erről a rendhagyó futókalandról, március 21-től dőljön hátra kényelmesen, figyelje a monitort (de összességben az lenne a cél, hogy idővel az olvasó is felálljon a számítógéptől…), ugyanis a Csupasporton naponta nyomon követhető lesz a kihívás: „A 496-os kísérlet” című blogból a remények szerint fehéren-feketén kiderül, mit bír az edzésben lévő, de anno street foodban, kifőzdékben, hús- és hentesáruboltokban, menzakajálásban, cukrászdázásban túlenergetizált, illetve az ülőmunkában, sunyi stresszben „pallérozódó” és magyar szemmel nézve – sajnos – hétköznapinak mondható pufi test a harmincegy napos futás során.
Ja, és ha már itt tartunk…
A félreértések elkerülése végett tényleg muszáj nyomatékosan beleszőni a történetbe, hogy nem (tehát: nem!) a populáris téma kedvéért zajlik mindez.
És nem (tehát: nem!) a lelkes, abszolút „nulla kilométerköves”, újévi fogadkozós, életmódváltós újságíró feszül neki a feladatnak, amire (remélem) igazolásképpen az nyomja rá a futóalkalmassági pecsétet, hogy a főszereplő (jómagam) stabil edzésben s immár hatodik éve úgymond örökös ultratáv-kísérletezési fázisban van; aktuálisan pedig igencsak bőszen a március 20-i NN City Run félmaratonira készült (és azért voltak már 21 kilométernél is hosszabb próbatételei a múltban). Fontos érv még, hogy mögötte(m) van a sokadik téli felkészülési időszak a minden vasárnapra rendelt „szent” hosszú (sőt időnként még hosszabb) távval együtt, vagyis talán nem az a kérdés, hogy a kísérlet alanya tud-e (hozzáteszem: lassan) két-három-négy órán keresztül kocogni, hanem inkább az, hogy tud-e tizenegy napon át egymás után húsz kilométer felett teljesíteni, és – ahogy a kihívásra inspiráló Bognár Zoltánnak – meglesz-e az álmodott és már-már végtelennek tűnő, harmincegyezer méter hosszú happy end.
S ha már ideáig eljutottunk, azért kíváncsi lennék, vajon a reménybeli blogolvasók mit gondolnak a történetről:
1. Ááá, ez a fickó el sem kezdi a futásokat!
2. Tuti, hogy menet közben feladja a pufi…
3. Jó lesz ez, és ha keservesen, ha simán, de sikerül András 496-os kísérlete
És apropó, lenne egy bónuszkérdés is: amúgy jó ötlet ez?!
Ha igen, ha nem, a nagy elhatározás szerint 2022. március 21-én, hétfő reggel jön az első kilométer, majd még aznap az első konkrét 496-os sztori a www.csupasport.hu minden platformján.
Onnantól fogva még harminc újabb történet veszi kezdetét – futócipőben.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
