A közelmúltban nagyszerű futással győzött a Vadrózsa 160-on a hölgyek között. Mi volt a célja a rajt előtt?
Ebben az évben a mesterhármas volt a célom, vagyis a Mátra 115, a Kazinczy 200 és a Vadrózsa 160 teljesítése – mondta Tangl Eszter, aki 33:21:17-es idővel győzött a Vadrózsa 160-on a nők között. – Az első kettő már megvolt, így az volt a vágyam, hogy végigmenjek a pályán, és ez is meglegyen. Persze, nem akartam utolsóként beérni vagy a szintidő miatt aggódni, de azt gondoltam, hogy ezek nem is lesznek veszélyben. A lényeg az volt, hogy valahogy csináljam meg. Nagyon elégedett és boldog vagyok, hogy összejött a mesterhármas, erre tettem fel az egész évemet.
Először vett részt ezen az eseményen. Milyen tapasztalatokat gyűjtött?
Nagyon kemény volt, nem néztem meg, de gyanús, hogy bejártuk a Mátra összes csúcsát… A vonalvezetés változatos volt, szép helyeken jártunk, remek érzés töltött el verseny közben. Természetesen akadtak gyaloglós részek is, a Mátra pedig igazi csodavilág, messze lakom onnan, így külön öröm számomra, hogy ezúttal arrafelé futhattam.
Milyen volt a futás?
Az elején elfutottam magam, majd fokozatosan lassítottam. Igyekeztem nem egyedül haladni, az elején Vidovics Zoltán állandó futótársammal mentem előre, hajnalban volt egy kis egyedüli rész, majd két fiúhoz csapódtam, akikkel együtt értünk be a célba. Alkalmazkodtam az ő tempójukhoz, ez pont megfelelt nekem, jól tudtunk együtt haladni. Összességében egyáltalán nem hajtottam túl magam, nem arra mentem, hogy minden áron első legyek.
Mi volt a legnehezebb kihívás?
Sokan a nagy hőségre panaszkodtak, de engem nem zavart. Persze, meleg volt, többet izzadtam, több folyadékot vittem be, mint máskor, de egyáltalán nem vágott fejbe.
Volt egy rész, ahol igencsak nehezen volt járható az ösvény, derékig érő bükkfacsemeték akadályozták a haladást, nem tudtam, hogy hova lépek, szétkarcolták a lábam, ráadásul meg is csípett egy lódarázs, de szerencsére nem lett semmi nagyobb probléma.
Továbbá nehéz volt a Galya-várnál lefelé vezető rész, a Mátra 115-ön épp ellenkezőleg, felfelé kell menni, most lefelé eléggé meredek és csúszós volt, figyelni kellett. Aztán megemlíteném még a patakos részeket, legalább harminchatszor kellett átkelni a vízen, alig vártam már, hogy végre túl legyünk ezen és megmászhassuk a Muzslát…
Hogyan ment a frissítése?
Nem volt kimondott tervem, azt tettem, amit szoktam és ami bevált. Azon nevettem, hogy olyan sok kólát ittam, mint amennyit egy év alatt szoktam, ezen kívül izót, vizet, ropit, paradicsomot, dinnyét vittem be, egy helyen volt leves, de sajnos épp elfogyott a vegán változat, így arról lemaradtam. Főtt ételként ettem zöldséges kuszkuszt, arra pedig figyeltem, hogy igyak elég folyadékot, valami mindig volt nálam. Szerencsére mindent befogad a gyomrom.
Milyen céljai vannak az esztendő hátralévő részére?
Egy őrült pillanatomban foglaltam a Vadlán oda-visszára… Fogalmam sincs milyen lesz, majd kiderül.
Fotók: Vidovics Zoltán
