Remekül zárta az évet: abszolútban győzött a Balatonfüredi UltraFutó Fesztivál hatórás számában, még a férfiaknál első helyen végző Puskás Mátét is megelőzte. Milyen célt tűzött ki maga elé a rajt előtt?
Nyáron futottam egy hatórást Szlovéniában, akkor hetvenhárom kilométert tettem meg, most az volt a célom, hogy ezt megjavítsam – mondta a Csupasportnak Megyeri Krisztina, aki 74.098 kilométert megtéve győzött a Balatonfüredi UltraFutó Fesztivál hatórás számában, ezzel a nők között és abszolútban is az élen végzett. – Hetvenöt kilométert szerettem volna futni, de nem olyan rossz a hetvennégy sem. Talán az időjárás miatt nem lett meg az a plusz egy kilométer…
Bevallom őszintén, meglepett, hogy abszolútban is győztem. Azzal tisztában voltam, hogy fél távnál két fiú volt előttem, de nem tudatosult bennem, hogy időközben az élre kerültem. Csupán a célba érkezést követően tudtam meg, és természetesen nagyon boldog voltam.
Milyen volt a futás?
Minden úgy ment, ahogy előzetesen elterveztem. A frissítésem jól működött, a tervezett tempót jól lőttük be, és remekül tudtam tartani. Aztán az eső elkezdett szakadni, rendesen el is áztam. Próbáltam túllendülni ezen, ám nem volt könnyű szétázva, vizes cipőben haladni. Nem volt azért vészes, jó volt az esemény, a pálya is tetszett. Előzetesen féltem, hogy mi lesz három óránál, mert a nyári, szlovéniai versenyen ennyi idő után volt egy nagyobb hullámvölgyem, amelyből elég nehezen jöttem ki. Ettől tartottam, de most nem volt semmilyen probléma. Egyedül az időjárás nem volt optimális, de minden más remek volt.
Az év végéhez közeledve lassan aktuális a kérdés: milyen volt az év?
Kezdjük az elején, az OmszkiUltra ötven kilométere jó edzés volt az ötven kilométeres magyar bajnokság előtt, amelyet sikerült is megnyernem Nagyatádon. Nagyszerű verseny volt, minden kiválóan ment, szép emlék.
Ezután egy hatórás versenyre készültem gőzerővel, amelyet Szlovéniában teljesítettem is. Nagyon jó élmény volt az is, igazi nemzetközi erőpróba volt, egyedül én voltam magyar, kifejezetten élveztem. Aztán következett a Szőlőskör, amely után koronavírusos lettem, sajnos két hétre kidőltem a sorból.
Nem volt biztos, hogy a Spar Maratonra felépülök, de pont a születésnapomon volt a verseny, így mindenképpen ott szerettem volna lenni. Vállaltam, különleges volt, és ahhoz képest, hogy betegségből jöttem, nem is ment rosszul. Aztán nagy erővel készültem a Balatonfüredi UltraFutó Fesztivál hatórás számára, mindenképpen meg szerettem volna dönteni a Szlovéniában elért hetvenhárom kilométeres egyéni rekordomat. Ez szerencsére összejött, ráadásul a csapatversenyben egyesületem, a BAC szintén az első helyen végzett, aminek külön örülök, hiszen szívügyem a csapatom. Ezzel le is zárult az év, jöhet egy kis pihenő, aztán készülünk keményen a következő futóidényre. Szeretném megköszönni edzőmnek, Márton Attilának a kiváló munkáját, nélküle nem sikerült volna ilyen jól ez az év. Rengeteget segít nekem, és nemcsak az edzésekben, hanem a mentális felkészülésben is.
Ha már a jövő év szóba került: milyen céljai vannak?
Még nincs konkrét terv, az egészség az első és a legfontosabb, és ha minden jól megy, a tervek szerint ugyanígy folytatjuk a kemény munkát. Maratonit és ötven kilométert biztosan futok majd, de a száz kilométer és a hatórás verseny is képben van. Az edzőmmel megbeszéljük majd, hogyan épül fel a következő év, az biztos, hogy sok munka lesz, de várom már, nagy céljaim vannak.
A Csupasporton a Balatonfüredi UltraFutó Fesztivál hatórás számában a férfiak között az élen végző Puskás Mátéval is beszélgettünk.