Gyöngyösi Róbert az elmúlt esztendő után megint privát Ultrabalatonnal kezdte az évet, ráadásul a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány megsegítéséért futott. A sportoló nemrég lett tagja a Balatonfüredi Atlétikai Clubnak, és nagy céljai vannak.
„Az utóbbi néhány évben fordult komolyabbra nálam a futás – mondta a 38 éves Gyöngyösi Róbert. – Azelőtt falun éltem, ott megvolt a mozgás, jöttem-mentem, majd miután a városba költöztem, magasabb szintre került a mozgás. Szinte alig kezdtem el, máris beneveztem az első maratonimra, kíváncsi voltam, képes vagyok-e teljesíteni. Sikerült, úgy éreztem remek adottságaim vannak a futáshoz.”
Egyre több embert ismert meg a futás berkein belül, sok barátot szerzett ebben a világban. Növelte a távot, s mivel a Bükk közel van hozzá, a mai napig sokat jár oda mozogni. A terepfutás bejött neki, élvezi, hogy a természetben lehet, s közben sportolhat, kedvenc útvonala az Eger–Kazincbarcika szakasz, ha teheti, minden hétvégén megteszi. Tavaly év elején életében először teljesítette a privát Ultrabalatont, majd ez év februárja végén ismét célba ért az egyéni eseményen. Tavaly 31 és fél, most 33 óra alatt ért célba.
„A tavalyi privát Ub-n rettentő hideg volt, mínusz tizenkét és mínusz húsz Celsius-fok között ingadozott a hőmérséklet. A szintidőn belül értem célba, harcoltam rendesen. Az idein száz kilométer környékén megsérültem, ám végigmentem a pályán.
Sokáig nem tudtam, mi lehet a probléma, aztán rájöttem, hogy a cipőm felső fűzőjét túlságosan megszorítottam, ami miatt mindkét bokám bedagadt.
Még most is érzem, de nem vészes. Apróság, ám figyelni kell erre is, hiszen súlyosabb következménye is lehet. Emiatt száz kilométer után már nem is tudtam gyorsulni, először azt hittem, az órám mér rosszul, végül rájöttem, valójában a sérülés hátráltat. Erre még rátett a déli parton a viharos szél is, amit reggelre hóesés tetőzött. Mivel segítő nélkül teljesítettem, a vízfelvétel néha problémát okozott. Sok időt vett el, volt, hogy temetőben próbáltam vizet engedni, ám még téliesítve volt a csap, el volt zárva, előfordult, hogy éppen zárva voltak a boltok, vagy éppen nagyot kellett kerülni, hogy folyadékhoz jussak. A déli parton éjszaka még egy diszkóba is bekeveredtem, természetesen nem bulizni akartam, hanem vízvételi lehetőséget kerestem. Mit ne mondjak, voltak szép lányok, megfordult a fejemben, hogy tovább maradok. Aztán volt, hogy egy hotelbe mentem be vízért, sokszor értékes perceket vesztettem.”
Gyöngyösi Róbert a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány megsegítéséért futott, próbálta felhívni a figyelmet rá, hogy több vakvezető kutyára van szükség. Nem ez volt az első alkalom, hogy nemes cél mellé állt, korábban a beteg gyermekek és a mozgássérültek megsegítéséért is sportolt már.
„Szeretek ilyen kezdeményezések mellé állni. Van egy réteg, amely a futásom után kezdett érdeklődni az alapítvány megsegítése iránt, sokan nem a futás miatt követtek, hanem a jó cél miatt.
Nagy öröm, hogy sok ember keresett meg, és keres meg azóta is, hogy segíteni akar. Nemcsak a futóvilágon belül, hanem olyanok is, akiknek nincs közük a mozgáshoz. Fontos, hogy nem rajtam, hanem az alapítványon keresztül tudnak az emberek segíteni, és nemcsak anyagilag, hanem sokféle módon. Akár tárgyi felajánlásokkal, akár besegítve a kutyák nevelésében. A futofalravalo.hu is segítségünkre lett, a webshopban megrendelhetőek az alapítvány logójával ellátott sapkák és sálak. Minden eladott darab után az alapítvány adományt kap. Egyébként Miskolcon egyszer én is megtapasztaltam, hogy milyen vakvezető kutyával közlekedni, hiszen fontos volt, hogy ne csak elméletben, hanem gyakorlatban is képben legyek. Minden alapvető részletbe belementünk, megismertem az alapítvány fantasztikus munkáját.”
A sportoló erre az évre is nagy célokat tűzött ki, sok nívós verseny szerepel a 2022-es versenynaptárában, s már ebben a néhány hónapban is indult néhány eseményen.
„Nagy célom ebben az évben, hogy minél több látássérült futónak segítsek.
Edzőnek és sportszervezőnek tanulok, tudom, a futáson belül is nagy szükségük van a látássérülteknek a segítségre. Sokan szeretnének mozogni, ám nincsenek meg a megfelelő körülmények. Ezen a téren szeretnék mindent megtenni, hiszem, hogy szebbé tudjuk varázsolni a mindennapjaikat. Ami a versenyzést illeti, a Balatont még legalább egyszer megkerülöm az idén, hiszen a májusi MyWay 240 versenyen ott leszek, valamint a 112 kilométeres Ultra Trail Hungaryre is van nevezésem, továbbá a One Way Ticketen is elindulok. Márciusban részt vettem az Edelényi Futók Egyesülete által megrendezett 4. Fedrid Császta Trail 45 kilométeres távján – amelyre meghívást kaptam –, nagy örömömre hazai terepen, ugyanis sok évig a pálya mellett laktam. A hó végi huszonnégy órás ob-n is ott voltam, életemben először vettem részt a versenyen. Nagyszerű esemény volt, sok remek futóval találkoztam, a végére százhatvankét kilométert teljesítettem, amellyel a hetedik helyen végeztem.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
