A terepfutást sokan ismerik, de azon belül is vannak különböző szakágak, így például a hegyi futás: mit takar ez a kifejezés?
Nekem alapvetően azt jelenti, hogy nagyobb szint van benne, mint, mondjuk, ötszáz-hatszáz méter, és vannak benne technikás részek, ugyanis ezek teszik nehézzé az ilyen jellegű terepfutásokat.
A világkupa-futamokon figyelemre méltó eredményeket ért el, s bekerült a világranglista top tizes mezőnybe, nyolcadik helyen áll: hány futamból áll a vk-sorozat, s hogyan tudott bekerülni az élmezőnybe?
Hét vk-versenyből a legjobb hatot számolták el mindenkinek. Minden egyes futamon lehetett pontot szerezni az első huszonöt helyezettnek, míg a záró versenyeb plusz tíz pont járt minden helyezésért, illetve, ha valaki minden versenyt teljesített, akkor járt neki a bónusz ötven pont érte. Én éltem mindkét lehetőséggel.
Magyarországon nehéz hegyi versenyekre edzeni, hiszen nincsenek magasabb hegységeink, adva van kérdés, hogyan lehet idehaza felkészülni a legnagyobb kihívásokra.
Nehezen. Szinteket még csak-csak beleteszek a lábaimba, például a Budai-hegyekben, de ami nagy hátrányom az ilyen versenyeken, az, hogy a nagyobb szintkülönbségből adódó oxigénhiányos állapothoz a magaslati edzőtáborokkal lehetne jól felkészülni. Idén már szinte csak ezt éreztem nagy hiányosságomnak. Jövőre szeretnék ezen javítani, tehát táborozni külföldön, habár, sajnos, ez idén sem sikerült…
Mennyire kell másképp edzeni az ilyen versenyekre, mint egy átlagos terepversenyre?
Nem tennék nagy különbséget, mert a különböző terepen elvégzett edzés már meghozza a hatását. A résztávos edzéseket sem venném ki a sorból, mint ahogyan a tempó-, illetve intervallfutásokat sem. A magaslaton zajló hegyi edzés az, ami igazán speciális felkészülést jelent. Emellett a lefelé történő futásnál még a technika fejlesztése lehet az, ami sokkal hatékonyabbá teszi a hegyi versenyzőket, így tehát engem is, mert még „csiszoltabb” mozgással félelem nélkül tudok lezúgni egy-egy lejtőről, ahol más óvatosabb tempót választ.
Mennyire lehet a hegyi futásra pulzuskontrollal készülni?
Dolgozom pulzuskontrollal is, de elsősorban nem ezt figyelem. Sőt! Versenyen nagyon ritkán van rajtam mellkaspánt, mert sokszor zavar, előfordul, hogy nem is bírom elviselni magamon. Készülni lehet rá, de terepversenyre konkrétan nehéz belőni a pulzust a változatos pályaviszonyok miatt.
Mi a következő nagy cél?
Jövőre azt tűztem ki magam elé, hogy szeretnék még feljebb kerülni a világkupa-ranglistán. Az, hogy ebből mi valósul meg, nem csak tőlem függ. Erős a mezőny, sok, nálam klasszisokkal jobb sportolóval, így nehéz bármit is jósolnom. Rajtam nem múlhat az előrelépés, ahogyan eddig is, szeretnék száz százalékot nyújtani.
A hétköznapokban edzőként tevékenykedik: csak terepfutókkal dolgozik?
Természetesen nem. Igyekszem széles skálán dolgozni azokkal a sportolókkal, akik engem választanak. Dolgoztam teljesítménydiagnosztikai cégnél, de végül inkább a magam útjára léptem, mivel az egyesületem építése és a fiatal palánták felkészítése, koordinálása sok időt vesz el, én pedig nem szeretek fél gőzzel csinálni semmit. S ha szabad kicsit reklámozni magamat: jelenleg szabad a vásár, tudok fogadni még néhány embert.
Címlapfotó: fiatalok és jól futják az emelkedőt – jobbra Szabó Sándor
Sikerek külföldi terepeken
Szabó Sándor a hazai pályákon rendre remek eredményeket ér el, azonban – érthetően – a még keményebb kihívást jelentő külföldi terepeken, a nemzetközi mezőnyben elért helyezések jelentik az igazi értékmérőt számára is.
Ebben az évben például a Sierre-Zinal világkupafutamon lett 56., a Skyrunning Európa-bajnokságon (vertical) a 13., míg a Smarna Gora világkupafutamon a hetedik helyet szerezte meg.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
