A sport általában tökéletes stresszűző, eltereli a figyelmet a problémákról, a fizikai megterhelés jó esetben rákényszerít minket arra, hogy arra koncentráljunk, amit épp csinálunk, így a gondok – legalább e rövid idő során – eltűnnek. Ha pedig nem a kőkemény edzésre összpontosítunk, csak simán kocogunk egyet, és mégis a problémán gondolkodunk közben, nagyon sokszor megvilágosodunk, eszünkbe jut a tökéletes megoldás vagy egyéb olyan lehetőség, amire korábban nem gondoltunk. Ezért is kell ragaszkodni a testmozgáshoz, nemcsak az egészség és forma megőrzés miatt, hanem a stressz csökkentése miatt is. Jómagam is így teszek, ha nem vagyok beteg, akkor – legyen bármilyen is a kedvem – a futás nem maradhat el. Főleg úgy, hogy az utóbbi időben többször beteg voltam, és ezek jelentettek némi kényszerpihenőt, de ez még inkább arra ösztönöz, hogy többet sportoljak, s visszanyerjem a formámat. Hosszú idő óta ez volt az első hét, amikor végre megint hat edzést tudtam összehozni, a három futás mellé befért a három TRX-edzés is, és ettől nagyon jól érzem magam a bőrömben. Attól már kevésbé, hogy az említett stresszfaktor jelenleg elég magas szinten áll, annyira, hogy a futásra is rányomja a bélyegét. A TRX annyiban más, hogy ott összeszokott társasággal együtt edzünk egy órán keresztül, és amikor épp van szufla, akkor sztorizunk, és jókat nevetünk közben. Úgyhogy ott tényleg ki tudok kapcsolni.
Sajnos a futásra mostanában ez a felhőtlenség már nem igaz, hiába van feladat, hiába hallgatok közben zenét, nem elég ahhoz, hogy ne agyaljak a gondokon…
Az egyik edzésen fartlek lett volna a feladat, a belefutásnak az elején még nekiiramodtam, de aztán a dimbes-dombos részeken elkezdtem gondolkodni, és amikor az utcánkba értem, akkor jöttem rá, hogy jó ideje csak kocogok, a fartlekrészekről teljesen elfeledkeztem. Volt küszöbtesztem is, amire már elindulni is nehezemre esett, mert pontosan tudtam, hogy ez most nem fog menni… Természetesen jelezhettem volna Krátky Egon edzőnek, hogy nem kerek minden körülöttem, és tegyük át másik napra a tesztet, de ezt mégsem akartam.
A gondjaim is hozzám tartoznak, és versenyen is lehet ilyen, tehát meg kell csinálni, és kész.
Ahhoz nem volt kedvem, hogy a sík terepek egyikére elautózzak, inkább azt választottam, hogy körözök a játszótér körül, ahol kisebb emelkedő is van, de legalább közel van hozzánk, s ha végeztem, gyorsan otthon leszek. Már a bemelegítésnél is szenvedtem, aztán mikor elrajtoltam, hogy maxon fussak 3.5 kilométert, ötven méter után úgy éreztem, én ezt most nagyon nem akarom, és inkább megállok, lenyomom az órámat. De… Valami mégis vitt előre, és bár az első kilométernél folyton az járt a fejemben, hogy befejezem, mégis mentem tovább.
Azzal győzködtem magam, ha nem is lesz ideális ez a tesztfutás, akkor is meglesznek az adatok az edzőmnek, hogy lássa, hol tartunk.
A végén majdnem bőgtem egyet, hogy milyen ramaty vagyok, de aztán összeszedtem magam, és levezetésképpen szinte sétatempóban hazakocogtam. Gondolkodtam, vajon milyen pozitívuma volt ennek a „nemakaromfutásnak”, és rájöttem, az, hogy megcsináltam, annak ellenére, hogy egyetlen porcikám sem kívánta, utáltam minden méterét. Úgyhogy a jelek szerint bár mentálisan szét vagyok hullva, az akaraterőm azért még megvan. A sztorihoz hozzátartozik, hogy mielőtt megírtam volna az edzőmnek, hogyan is ment a tesztfutás, ő addigra már átnézte az adatokat, és azok alapján jelezte, a mostani jobban sikerült, mint az előző. Igyekszem ebből erőt meríteni, mármint, hogy van kitartásom, van edzőm, a többi megoldódik – úgyhogy akkor innen haladjunk tovább. 🙂
LOSONC TIMI TEREPFUTÓ, ULTRAFUTÓ (Facebook)
Timi a Bükki Kilátások Hard kihívásán vett részt, a táv több mint 66 kilométervolt , 2500 méter szinttel nehezítve. A tervezett időt sikerült tartania, azaz kilenc órán belül célba érnie.
JANOSFUT.WORDPRESS.COM
A szerző összekötötte a kellemest a hasznossal, azaz megnézte Monaco látványosságait, és természetesen futóversenyen is indult. Fantasztikus élmény lehetett, jövőre érdemes lesz figyelni erre a versenyre, a bejegyzés mindenesetre jó kis kedvcsinálót adott, többek között azért, mert kiderült, ilyen varázslatos környezetben sem drága mulatság benevezni a versenyre, persze más kérdés, hogy a csodás helyszínig el is kell jutni…
LUBICSSZILVI.HU
A kiváló és sikeres hosszútávfutó, Lubics Szilvia nosztalgiázott a honlapján, mégpedig a legendás Pécs–Harkány futóverseny apropóján – az idén már harminckilencedik (!) alkalommal megrendezett huszonöt kilométeres kihíváson tizenkilenc éve indult először, anno 2:18, idén pedig 1:58 óra alatt ért célba a dimbes-dombos pályán, s lett ez utóbbi eredménnyel összetettben tizenegyedik, a korosztályában pedig az első befutó.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
