„Nagyon jó gyerekkorom volt. Jászárokszálláson nevelkedtem, sok játszótársam volt a környéken, ahol mindig adódott lehetőség mozgásra, például korcsolyázásra, szánkózásra. Az általános iskolában a testnevelő tanárom fedezte fel, hogy gyorsabban futok, mint a többiek, és benevezett mezei futóversenyekre. Emellett kézilabdáztam, majd triatlonoztam, tájfutottam és sokáig néptáncoltam is” – meséli a kezdetekről.
Mivel a mozgás rendszeresen jelen volt az életében, amikor főiskolára került, a testnevelés szakot választotta. A Semmelweis Egyetemen szerezte meg sportoktatói képesítését, ekkor mozdult el a fitnesz irányába. Elvégzett egy kangoo- és egy ironboxoktatói képzést is, csoportos óraadó edzőként a mai napig is tartja ezeket az óratípusokat, mellette évek óta fut versenyszerűen.
„Kétezertizenhat óta élek Gyöngyösön, eleinte környékbeli futóversenyeken indultam, aztán megismerkedtem a BSI nagy rendezvényeivel is. A jelenlegi páromnak köszönhetem, hogy versenyszerűen kezdtem el űzni a futást, mivel ő nagyon támogatott benne.”
Adrienn Jászberényben futotta le az első félmaratoniját, rá egy évre a maratoniját is, és sikerült mindkét távon rögtön dobogóra kerülnie. Amikor várandós lett kisfiával, akkor sem mondott le a rendszeres testmozgásról, de természetesen visszavett az intenzitásból.
„Pocakosan is ugyanúgy megtartottam az ironboxórákat, a kangoo-t értelemszerűen nem volt szabad. Majd jött a pandémia időszaka, ekkor online edzésekre váltottunk a csoporttal, illetve kocogni is kimentem, ameddig csak bírtam – emlékezett vissza. – A kisfiam kétezerhúsz májusában született. Amikor a nőgyógyász megadta a zöld utat a testmozgásra, már aznap este kimentem kocogni. Nagyon lentről indultam, és körülbelül egy év kellett hozzá, hogy visszahozzam magam arra szintre, ahol előtte voltam. De sikerült.”
Adrienn többször állt már dobogón versenyeken. Minden megméretés emlékezetes neki, különösen az edelényi Bódva-völgyi Maraton maradt meg benne.
Bevallása szerint ott nagyon jó, három óra harminc perces időt futott úgy, hogy szinte végig szakadt az eső. A mostani, hatvani verseny is hasonló élményt nyújtott a szélsőséges időjárás miatt, bár reggel Adrienn egyet még telefonált, hogy megtartják-e a versenyt a viharos időben. Nem attól félt, hogy nem tud elindulni, mert elmondása szerint bármilyen körülmények között nekivágott volna a távnak, hanem hogy nem marad-e el a rendezvény.
„Esett az eső, amikor rajtoltunk – emlékszik vissza – Amikor elállt, cserébe dupla akkora szelet kaptunk. Minden versenyző azzal küzdött, hogy egyáltalán futni tudjon. Nagyon nehéz volt, ennek ellenére jól éreztem magam. Egyéni csúccsal készültem, ami nem jött össze az időjárás miatt, mégis jól sikerült, hiszen első lettem.”
Adrienn tavaly októberben a barátnőjével kettesben körbefutotta a Balatont. Ez volt az eddigi leghosszabb futása, ami 104 kilométert jelentett, 20–25 kilométeres szakaszokra beosztva.
„Ez az Ultrabalaton volt a legemlékezetesebb versenyem. Sohasem sírtam célba érkezéskor, ám akkor nagyon pityeregtem.”
Korábban is volt már hasonló futása a Balaton Szupermaratonon, amelyen négy nap alatt kellett teljesíteni a 220 kilométeres kört, ezen a versenyen minden évben barátnőjével, Sebestyén Tímeával indultak párosban, és mindig meg is nyerték.
Csupán kétéves lesz a kisfia, de rendszeresen tud edzeni mellette. Hangsúlyozta, hogy ehhez szüksége van egy nagyon jó férjre, a barátnőjére, Esztire és a családjára, akik sokat segítenek. Köszönettel tartozik edzőjének is, akivel január óta dolgozik együtt.
„Az Ensporttól Kovács-Kulcsár Zsuzsanna írja össze az edzéseimet a hétre, amit nagyon igyekszem betartani. Véletlenül hozott össze minket a sors: egy futóversenyen nyertem egy diagnosztikát, amelyhez ajándékba járt egy négyhetes edzésterv. Annyira megszerettem az edzőmet, hogy a négy hét lejárta után is vele folytattam tovább” – fogalmazott.
A sportolónak két nagy célja van. Az egyik, hogy a Berlinben elért félmaratoni csúcsát (1 óra 32 perc) még egyszer megfussa, esetleg megdöntse, a másik, hogy a 3 óra 30 perces maratoni eredményén is javítson egy kicsit. A fentieken kívül van még egy nagy álma a futással kapcsolatban.
„Pályáztam Mapei-nagykövetnek, ami azért is lenne fontos, mert nagyon szeretném a tudásomat, az élményeimet átadni az embereknek, hogy ők is megtapasztalják azt a fantasztikus érzést, amit a sport adhat.
Aki nem próbálta, ki kell próbálnia a futást, aki pedig már kipróbálta, annak folyamatosan kell űznie, mert nincs jobb dolog a világon. Sokkal magabiztosabb és erősebb lesz az ember, ha sportol. Az édesanyáknak is szeretném megmutatni és bizonyítani, hogy kisgyermek mellett is lehet aktívan mozogni.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
