Az elmúlt időszakban két jelentős versenyen is részt vett, előbb a száztizenöt kilométeres Madeira Island Ultra Trailen, majd a hegyi- és terepfutó Európa-bajnokságon. Kezdjük az előbbivel: milyen céllal rajtolt el?
Tavaly teljesen megfertőzött a verseny, úgyhogy megfogadtam, idén visszatérek – mondta Herczog András, aki 17:27:09-es időt ért el a 115 kilométeres portugál Madeira Island Ultra Trailen. – Kifejezetten népszerű ez a viadal, most a száztizenöt kilométeres távon több mint ezren vettek részt. Mindenképpen meg akartam javítani az egy évvel ezelőtti időmet, igaz, a felkészülésem nem volt az igazi, ugyanis a munkám miatt sokat utazom, így két felkészítő versenyt is ki kellett hagynom és csupán egy januári erőpróbával a hátam mögött érkeztem a helyszínre. Így nem is voltak extra vágyaim, de csak sikerült közel fél órát javítanom, ezért nagyon boldog vagyok. Ráadásul kifejezetten erős volt a mezőny, így még nagyobb fegyvertény ez. Egyébként hiába lett jobb az időm, mint tavaly, rosszabb helyezést értem el, ugyanis egy évvel ezelőtt 34. lettem, most a 38. helyen végeztem. Ez is azt mutatja, hogy most erősebb volt a mezőny. Jó lett volna tizenhét óra alá menni, sőt, igazán akkor lettem volna elégedett, ha tizenhat és fél óra körüli időt érek el, de nem bánkódom, majd legközelebb.
Szóval tervezi a visszatérést…
Sok más verseny is csábít Portugáliában, például az Azori-szigetek is vonz, ott is ráfeküdtek most a futásra és az ultrázásra, próbálnak odavinni nagynevű, remek sportolókat.
Portugáliában egyre népszerűbb a futás és a szabadidősport, a közeljövőben például megnyitják a világ leghosszabb egybefüggő túraútvonalát, amely háromezer kilométeres.
Térjünk vissza egy kicsit a versenyre: milyen volt a futás?
Az időjárás sokkal rosszabb volt, mint tavaly, sokan fel is adták. Esett az eső, fújt a szél, hideg és köd volt, fent elképesztő körülmények fogadták a futókat, mindenki igyekezett gyorsan továbbmenni. Lent még úgy-ahogy, de fent… Az első frissítőpontig több mint nyolcvan ember dőlt ki a kegyetlen időjárás miatt. A világ egyik legjobb terepfutója, a portugál Miguel Arsenio sem tudta befejezni, ő hetven kilométernél szállt ki, pedig őt tartották az egyik favoritnak. A rossz időjárás miatt legalább kevés turistával találkoztunk, így nem kellett kerülgetni az egymást… Egyébként nagyszerű összekötni a túrázást és a futást, mi is a verseny előtt és után jártuk a szigetet, csodálatos helyek vannak arrafelé.
Kanyarodjunk rá a hegyi- és terepfutó Európa-bajnokságra. Hogy emlékszik vissza az ötvenhét kilométeres, háromezerháromszáz méter szintemelkedéssel megfűszerezett francia versenyre?
Mivel korábban még nem vettem részt ezen az Európa-bajnokságon, nem tudtam mire számíthatok, így eget rengető célokat nem tűztem ki. Hiába futottam már ezerötszáz-ezerhatszáz méter szintemelkedésű terepen, tudtam, ez a több mint háromezer méter kőkemény lesz, teljesen más tészta… Bevallom őszintén, volt bennem félsz. A Madeira Island Ultra Trail után remekül sikerült a regeneráció, egy hét után visszaálltam az edzésbe, majd a háromhetes Eb-felkészülés is jól ment. Sok eső esett a verseny előtt és után, a helyszínre érkezve láttuk, hogy hatalmas a sár, amihez én abszolút nem vagyok hozzászokva, ugyanis Portugáliában – ahol élek – sziklás a terep, így inkább patakok alakulnak ki, nem sár. Szóval a mély, süppedős talaj teljesen új volt, ennek ellenére az eleje remekül ment, majd valóságos hullámvasúttá vált a pálya, a sík, a fel- és lefutás váltogatta egymás, nem éreztem jónak, el is fáradtam, pedig igyekeztem rendesen frissíteni. A végére leeresztettem, nem lett jó az eredményem, jobbat szerettem volna menni, mint hat és fél óra.
Nem meglepő módon a franciák mind a férfiaknál, mind a nőknél elvitték az első három-négy helyet, de jó hír, hogy egy sérült társunkat leszámítva az összes magyar beért a célba.
Összességében jó kihívás volt, gyönyörű helyeken futottunk, száraz körülmények között pedig igazán jól futható lett volna. A háromezerháromszáz méteres szintemelkedés kemény kihívást jelentett, sokat kell edzeni a teljesítéshez, nagy előnyben van, aki itt tudott készülni és befuthatta már korábban a pályát.
Milyen céljai vannak a jövőben?
Korábban ez a két verseny volt kitűzve, majd halottam a szeptemberi spanyolországi skyrunning-világbajnokságról és egyből beindult a fantáziám. Elküldtem a jelentkezésem a szövetségnek, majd kiderül, bekerülök-e a keretbe. Ha szerencsém van, ott leszek a világbajnokságon, ellenkező esetben a száztíz kilométeres, ötezer méter szintemelkedésű portugál Grande Trail da Serra D’Argán veszek részt. Azon kétszer már versenyeztem, mindkét alkalommal második lettem, viszket már a tenyerem az aranyéremre… Persze ezeken kívül kisebb erőpróbák is tervben vannak, az biztos, bárhol is versenyzek, mindent megteszek a lehető legjobb eredmény eléréséért.
