Mikor kezdte a futást?
Tizenhét éve – mondta Arany Enikő. – Akkor még iskolába jártam, heti háromszor harminc percet futottam. Rengeteget tanultam, sokat ültem, úgy voltam vele, muszáj valamit mozogni. A súlyommal sosem volt probléma, de az alakformálás is közrejátszott, hogy elkezdtem. Sokáig öt kilométereket futottam, majd édesapám megkérdezte, miért nem növelem a távot. Volt öt kilométerre egy falu tőlünk, elfutottam oda meg vissza, így meglett a tíz. Ezzel megint elvoltam egy darabig.
Hogyan folytatta?
Pécsre kerültem egyetemre, akkor is még ugyanennyit futottam, de mellette kosár- és konditermi edzésre is jártam. Egyszer csak üzenetet írt az egyik helyi futónagykövet, amiben az állt, hogy várnak szeretettel a közösségi futásaikra. A találkozópont éppen négy kilométerre volt tőlem, futva mentem, ami oda-vissza már nyolc kilométer volt, velük futottam tízet, így rövid idő után már simán ment a tizennyolc. A csapat tagjai jóval rutinosabb futók voltak, versenyekre jártak, az ő unszolásukra jelentkeztem az első megméretésemre, a Vivicítta félmaratonira. Egy óra negyvenöt perc alatt teljesítettem a távot, nagyon jó élmény volt a futórésze – persze akkor még fogalmam sem volt, miképp kellene versenyezni, a frissítésről például semmit sem tudtam. A tömeg viszont megrémített, túl sok volt nekem.
Aztán jött a Spar Maraton, amely nem volt nagy élmény: rengeteg ember volt, nem tett jót nekem. Azt éreztem, nincs egyméternyi helyem sem futni, rengetegen voltak körülöttem, azt figyeltem, nehogy nekimenjek valakinek. Kínlódás volt.
A maraton után egyből kipróbálta az ultrát?
A maraton után még nem gondoltam rá. Megismerkedtem egy futóval, aki ma már a férjem, és elkezdtünk együtt edzeni, ő akkoriban már ultrázott. Általa tudtam meg, mi is az az ultrafutás, és elkezdtünk közösen készülni egy ötven kilométeres versenyre. Sajnos bokaszalag-szakadásom lett, így le kellett mondanom a versenyről, de nem adtam fel, és nem sokkal később edzés gyanánt csak lefutottuk az ötven kilométert. Elfáradtam, de nagyszerű volt. Azóta teljesítettem már a Vérkört, a Vércsét, a Vadlán Terep Ultrát, hatórás versenyt és párosban az Ultrabalatont is. Sőt kétezerhúszban egyéniben is lefutottam az Ub-t, ugyanis a férjem megsérült, így a páros helyett egyedül teljesítettem a teljes távot.
Kiváló állapotban éreztem magam, úgy voltam vele: miért ne próbáljam meg?! Ráadásul mentálisan erős vagyok, ez is arra sarkallt, hogy menjek neki. Kemény volt, akkor eldöntöttem, hogy egyéniben többször nem megyek.
Hogyan néz ki ez az éve?
Az Ensport Vértes Terep Maratonon harmadik lettem, majd következett párosban az Ultrabalaton, legutóbb pedig harmadik lettem a száztizenkét kilométeres Ultra Trail Hungaryn. Utóbbi brutális kihívás volt, ám a célba érkezést követően egyből azt éreztem, hogy ide még vissza akarok térni. Az időeredményem is bizakodásra ad okot, ugyanis tizenöt óra kilenc perc alatt értem be.
Milyen célokat tűzött ki maga elé?
Most egy kicsit többet szeretnék kerékpározni, ám lesz egy harminc kilométeres terepverseny a Börzsönyben, ahol ki szeretném hozni magamból a maximumot. A tatai triatlonon pedig váltóban kerékpározom. Az őszre még nincs nevezésem sehova, jó lenne valami nagyobb kihívást teljesíteni.
