Kohári Szabolcs az egyik legjobb fiatal ultrafutónak számít Magyarországon, s a nyári versenyeit a berlini száz kilométeres ultrafutó-világbajnokságra való felkészülésnek szánta. Beszélt a világversenyről, a nyaráról, s arról, hogy jelenleg sérüléssel bajlódik.
„Nagy megtiszteltetés volt, hogy részt vehettem a világbajnokságon és képviselhettem a magyar nemzeti színeket – mondta a Csupasportnak a 22 éves sportoló. – A felkészülésem remekül sikerült, talán ez volt az a verseny, amibe karrierem során a legtöbb munkát tettem. Előzetesen hét óra tíz perc körüli időt akartam futni, ám 8:14:18 lett végül. Sajnos a csípőm futás közben elkezdett fájni, és a mai napig nem jött rendbe. Remélem, a novemberi maratoni magyar bajnokságon ott lehetek.”
Kohári Szabolcs (középen) az ultrafutó-világbajnokságon
A nyáron három nevesebb versenyen vett részt, a Korinthoszon, az Ultra Lupa-tó- és az Ultra Tisza-tó-eseményen. A Korinthoszon kilencedik lett (80 kilométer, 7:46:30), az Ultra Lupán második helyen ért célba (50 kilométer, 3:23:06), és az UTT-n is ezüstérmet szerzett (65 kilométer, 5:23:33).
„Nyáron a Korinthoszt, az Ultra Lupa-tó- és az Ultra Tisza-tó-versenyt is a száz kilométeres világbajnokság felkészülésének szántuk edzőmmel, Maráz Zsuzsannával. Mindhárom alkalommal sokkal melegebb volt a vártnál, ami engem eléggé megviselt, nem is tudtam úgy teljesíteni, ahogy szerettem volna. Amikor a Korinthoszon realizálódott, hogy nem tudom az általam elvárt időt hozni, már az volt a célom, hogy biztosan beérjek. Ami az Ultra Lupát illeti, tavaly mély nyomot hagyott bennem a hangulatos verseny a Dunakanyarban. Ide a felkészülés mellett az élményért mentem. Nagyjából azt hoztam, amit Zsuzsival vártunk, tipikus felkészülési verseny volt. Kedvelem a Dunakanyart, szeretek ott futni. Az UTT-ben sokkal több volt. Az elején a lendület vitt előre, és ez megbosszulta magát.
Tudtam, hogy Puskás Máté jó formában van, remek felkészülésen túl, próbáltam elszakadni tőle az elején. Ő lassabb tempóban kezdett, s utólag kiderült, hogy ez jó döntés volt. Nem futotta el az elejét, nekem viszont visszaütött az erős kezdés.”
A legutóbbi Korinthosz 80 kilométeres távján a 9. helyen végzett
Fájó pont Szabolcsnak az idei Kassa–Miskolc ultramaraton, ugyanis a 115 kilométeres versenyt 92 és fél kilométernél fel kellett adnia. Címvédőként érkezett az eseményre, s mivel ez neki hazai pályának számít, nehezen élte meg, hogy nem ért be a célba.
„Hirtelen párás meleg lett, ez az időjárás számomra elviselhetetlen. Nem bírom, ráadásul Bódis Tamás személyében az egyik legjobb magyar ultrafutó is ott volt a mezőnyben. Tisztában voltam az erőviszonyokkal, tudtam, hogy őt nem tudom megszorítani, így a célom az volt, hogy stabilan végigmenjek és javítsak a tavalyi időmön. Szikszóig jutottam, itt már eléggé szédültem, jobbnak láttam kiszállni. Jövőre ismét megpróbálom, ráadásul most Kassáról indul a verseny.
Továbbra is tartom, hogy sokkal nagyobb megbecsülést érdemelne ez az esemény, remek a szervezés, változatos a pálya, ráadásul szép tájakon vezet az útvonal. Remélem egyre többen figyelnek fel rá a jövőben.”
Jelenleg a száz kilométeres ultrafutó-világbajnokságon összeszedett sérüléséből lábadozik, be van gyulladva a farizma, így nem tud futni. A célja az, hogy a maratoni magyar bajnokságon részt tudjon venni, ám ez egyelőre bizonytalan. Ultratávot idén már nem tervez futni, elképzelései szerint a legközelebbi ultraversenye februárban lesz.
„Lézeres fizioterápiás kezelésre járok, nem egyszerű a helyzetem. Most egy métert sem tudok futni, így az elsődleges célom a felépülés. A következő ultrám a februárban Barcelonában megrendezett tizenkét órás esemény lenne, remélem, arra már teljesen rendbe jön a sérülésem.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
