Ugorjunk vissza az időben: mikor kezdte a futást és miért?
Régebben lovagoltam, ami nem csak a hobbim, de a munkám is volt, ez pedig akkoriban maximálisan kimerítette a mozgásigényemet – mondta Major Bettina. – Kétezertizenhatban találkoztam a Spartannal, ami egyből felkeltette az érdeklődésemet. Extrémnek és kivitelezhetetlennek tűnt, mindenképpen ki akartam próbálni. A probléma ott kezdődött, hogy ehhez futni is kellett… Egy alkalmazást igénybe véve elkezdtem hát futni, kiderült, hogy ez fél órán keresztül is megy. Decemberben kezdtem öt, majd tíz kilométerrel, áprilisban pedig jött a Spartan sprinttávja. Megszerettem a futást.
Hogyan ment az első sprint?
Nagyon jó élmény volt. Egyrészt remekül ment, másrészt meglepetésre az akadályokat is jól teljesítettem. Azért lepődtem meg, mert korábban nem gyakoroltam, a versenyen találkoztam először velük, és élesben máris kiválóan mentek. Külön jó érzés volt, hogy azt megelőzően az általános iskolában másztam kötelet, a versenyen mégis egyből remekül fel tudtam menni rajta. Nagyon tetszett a Spartan világa, még jobban utánanéztem és láttam, hogy van ebből super és beast táv is. Kétezertizenhétben elterveztem, hogy meg akarom csinálni a trifectát, így egyre több energiát fektettem bele, egyre többet dolgoztam.
Innentől kezdve folyamatosan fejlődött?
Eléggé ad hoc jelleggel ment a szintlépés, a futóedzők ezért biztosan nem dicsérnének meg… Az első félmaratonimat nem sokkal egy veszprémi Spartan-verseny után teljesítettem. Akkor éppen a testvérem ballagását ünnepeltük, megvolt az ünnepi ebéd, majd cipőt húztam és mentem is. Amikor ránéztem az órámra, tizenhét kilométert mutatott, úgy voltam vele, hogy már biztosan elmegyek a félmaratoniig. Az első maratoni? Az is ad hoc jellegű volt. Egyéb okok miatt hat-nyolc hónap szünetet tartottam a futásban, majd elsőre hat kilométert tettem meg, ami után nyugtáztam, hogy még mindig tudok futni… Jött a koronavírus-járvány, karanténba kerültünk, már napok óta be voltunk zárva, nekem pedig nagyon mozoghatnékom volt. Elmentem hát futni, nagyon jól ment, azt vettem észre, hogy harminc kilométer felett járok, a végére pedig elértem a maratoni távot. Nagy élmény volt, nem gondoltam, hogy képes vagyok erre. Elkezdett az ultra is érdekelni, kíváncsi voltam, hogy meddig tudom kitolni a határaimat.
Majd nem sokkal később máris az ultrázásban találta magát.
Tavaly Csehországban egy ötvennégy kilométeres, háromezeregyszáz méter szintemelkedéssel megfűszerezett Spartan Ultrát teljesítettem. Előtte a Mecsekben készültem, hatvan-hetven kilométereket futottam edzés gyanánt, igyekeztem szintet is beletenni, készülvén a cseh megméretésre. Nagyon élveztem a versenyt, büszke voltam magamra, hogy meg tudtam csinálni. Nagyszerűen telt a tizenkét és fél óra a pályán, minden feladatot mosolyogva oldottam meg. Rájöttem, hogy a hosszú versenyek valók nekem igazán.
Miképp alakult az éve?
Mindenképpen kiemelném a St. Pöltenben rendezett Spartant, ahol superben harmadik lettem a korosztályomban, illetve teljesítettem egy szlovák ultrát, ahol több mint ötvenöt percet javítottam az addigi legjobb időmhöz képest. Idén hétéves álmom vált valóra azzal, hogy részt tudtam venni a Spartan trifecta-világbajnokságon, hatalmas élmény volt a magyar csapat tagjának lenni. Azt a célt tűztem ki, hogy korosztályomban a tízbe kerüljek – tizedik lettem.
S ha már célok: jövőre miket tűzött ki maga elé?
Nagy vágyam, hogy tizenöt órán belüli száz kilométert fussak, akár edzésen, akár versenyen, illetve minél több trifectát szeretnék teljesíteni. Jövőre Bledben mindenképpen versenyezni akarok, illetve az Abu-Dzabiban megrendezendő beastvilágbajnokságra ki szeretnék jutni, na meg persze a franciaországi ultra-világbajnokságra is.
Fotók: Major Bettina Facebook
