Nem unatkozott az év első felében – hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?
Az alapozásom nagyon jól sikerült, sokat és jókat tudtam edzeni a téli időszakban – mondta a Csupasportnak Virág Pál. – Előre a BSZM-et és az Ultrabalatont terveztem be, a két főversenyemet. A Balaton Szupermaratonon tempósan tudtam futni, keményen telt mind a négy nap, nem egyszerű négyszer közel ötven kilométert megtenni. Szerencsére délutánonként tudtam pihenni, fontos, hogy a regeneráció nagyon jól sikerült. Összességében nagyszerűen ment, 15:39 óra alatt értem be, ezzel pedig megnyertem a kategóriámat.
Majd következett az Ultrabalaton, amelyen 21:35:50-es idővel egyéni csúcsot futott és abszolútban a tizenharmadik helyen ért célba.
Ahogy mindig, úgy most is konkrét céllal érkeztem az Ultrabalatonra. Most az automatikus Spartathlon-kvalifikációért mentem. Az időjárás segített, jó tempóban haladtam, nagyszerűen bírtam. Éjszaka aztán Siófoktól Balatonkeneséig kisebb hullámvölgybe kerültem, semmi sem esett jól, majd a szokásos balatonkenesei levesezés helyre hozott. Napfelkelte előtt be akartam érni, ez szerencsére sikerült. Ki kell emelnem a frissítést végző csapatomat, sokat köszönhetek nekik. Jócskán megdöntöttem az egyéni csúcsomat, két és negyed órát faragtam a korábbi időmből.
Meglett a Spartathlon-kvalifikáció, de az biztos, hogy idén nem megyek Görögországba. Tavaly indultam, most kihagyom, jövőre meglátom, merthogy a jövő évi versenyre is érvényes a most megszerzett kvalifikáció.
Fotók: Abai Róbert
Majd következett az Ultra Tisza-tó százharminc kilométeres távja, ott 13:19:10-es idővel bronzérmet szerzett.
Az Ultrabalaton után erősen gondolkoztam, hogy részt vegyek-e valamelyik nyári ultrán, de úgy döntöttem, hogy a páros után csak meg kellene csinálni az UTT-t egyéniben is. Két héttel az esemény előtt vált biztossá, hogy részt veszek rajta, készültem a nagy melegre is, hiszen tudtam, hogy az lesz, ráadásul kevés az árnyék. Azonban erre a kánikulára nem lehet igazán felkészülni…
Elképesztő hőségben kellett futni, ráadásul a páratartalom is magas volt. Próbáltam jó tempóban kezdeni, ötven kilométerig jól is ment, aztán rakoncátlankodni kezdett a gyomrom és fejben is megcsúsztam.
Hűtöttem, jegeltem és locsoltam magam, de ötventől hetvenöt kilométerig rossz periódusban haladtam, és a gyomorproblémám sem múlt el. A fordítónál valamennyire összeszedtem magam, láttam, hogy a harmadik helyen vagyok, mindenképpen meg akartam tartani azt a pozíciót. Sok erőt adott, ahogy láttam szembejönni a sok egyéni és váltófutót, láttam, hogy ők is küzdenek, úgyhogy nekem is menni kellett. A hullámvölgy után száz kilométerig jól tudtam haladni, majd száznál megint a gyomrommal szenvedtem, nem sok minden maradt meg bennem. Lassultam, jó néhány percet vesztettem, de szerencsére így is meglett a harmadik hely. Küzdelmesebb verseny lett, mint vártam, de a bronzéremmel teljes mértékben elégedett vagyok.
Fotók: Abai Róbert
Milyen céljai vannak még az év hátralévő részére?
A nyáron félmaratonik és maratonik lesznek inkább a középpontban, majd szeptemberben a tihanyi One Way Ticket backyardverseny következik, amelyen merész céljaim vannak. Ezt követően idén már hosszabb versenyt nem tervezek, aztán majd kiderül a folytatás.
