Megvédte bajnoki címét, miután negyvenegy óráig volt pályán a gyepükajáni Don’t Speak! Backyard Ultrán. Csak a győzelem lebegett a szeme előtt?
Egyértelműen a győzelemért mentem – mondta Nemes László, aki 41 körrel, 278.946 kilométert megtéve győzött a Don’t Speak! Backyard Ultrán. – Sosem lehet tudni egy ilyen verseny előtt, hogy miképp alakul, de bizakodó voltam. Tavaly nyáron az esős idő miatt sokkal nehezebb körülmények voltak, tócsákat kellett kerülgetni, most a hőingadozással kellett megküzdeni. Nappal nagyon meleg volt, ezzel szemben éjszakára lehűlt a levegő, ezt kellett megfelelően kezelni. Végül negyvenegy körrel győztem, továbbá az is a terveim között szerepelt, hogy elhozzam a silver ticketet, ami sikerült.
Milyen volt a futás? Mi okozta a legnagyobb nehézséget?
Nem volt nehezítő tényező, nem számít nehéz versenynek, Gyepükajánban nincs annyi szint, mint Tihanyban. A pálya azonban murvás, gödrös, kerülgetni kell a mélyedéseket, ami nappal könnyebben ment, de éjjel, fejlámpával nehezen voltak észrevehetőek az akadályok. Technikás a pálya, figyelni kellett, hogy ne sérüljön meg az ember. Nappal hűteni kellett magunkat, éjjel pedig fel kellett venni néhány réteg ruhadarabot, sapkát és kesztyűt, lényeges volt, hogy komfortosan érezzük magunkat.
A Spartathlonon egyszer elmulasztottam felvenni a széldzsekim, utána meg is éreztem – tanultam abból a hibámból, így most külön odafigyeltem erre. Megfelelő ruházattal megfelelő szinten lehetett tartani a komfortérzetünket.
Ezzel bekerült a világbajnokságra készülő backyard-válogatott keretébe. Mi a célja a vébén?
Hogy minél tovább együtt haladjon a csapat. Jó lenne megdönteni a legutóbbi harminckét órás eredményt, ebben szeretnék a válogatottnak segíteni. Ami az egyéni vágyaimat illeti, nem kalkulálok semmivel, de jó lenne megdönteni a negyvennégy órás egyéni csúcsomat.
A backyard-világbajnokságig van még egy kis idő. Hogy néz ki addig a versenynaptára?
Legközelebb a májusi balatonfüredi negyvennyolc órás világbajnokságon versenyzek, szeretnék jó eredményt elérni. Úgy érzem, remek formában vagyok, megfelelően sikerült az alapozás, nagyszerű a sebességem és az állóképességem is. A tervek szerint a Korinthosz 80-on is részt veszek, majd következik a backyard-világbajnokság. Ami a Spartathlont illeti, egyeztettem az illetékesekkel, és úgy döntöttem, hogy bár ott voltam a listán, nem veszek részt a legendás görög versenyen. A backyard-világbajnokság és a Spartathlon túl közel lesz egymáshoz, nem elég a három hét a regenerációra. Természetesen edzőmmel, Maráz Zsuzsival jól átbeszéltem a dolgokat, és amikor biztos lett a helyem a backyard-válogatottban, már tudtam, hogy mi lesz a döntésem. A Spartathlon egyéni érdeket szolgál, a backyard-vébén viszont a hazánkat képviseljük, csapatként, közösen küzdünk a célért.
Nem hagyhatom cserben a társaimat. Bevallom, egy kicsit fáj a döntés, de nem volt nehéz meghozni. Időben közölni akartam a döntésemet, hogy legyen ideje felkészülni annak a futónak, aki az én helyemen megy Görögországba.
Így ebben az évben a backyard-világbajnokság lesz a legfontosabb versenyem, ám jövőre mindenképpen ott szeretnék lenni a Spartathlonon.
