Menekülés a zuhogó eső elől és medveüvöltés Szilágyi Gyula országfutásán

Bő egy esztendő után végzett az országjárásával, ezerhétszáznegyvenhat kilométert megtéve hol futva, hol sétálva körbejárta hazánkat. Hogyan jött az ötlet?

Több mint egy esztendővel ezelőtt kezdtem, tavaly április tizenkilencedikén volt az első futásom, s összesen ezerhétszáznegyvenhat kilométer megtétele után végeztem – mondta Szilágyi Gyula. – Már egy ideje azon agyaltam, hogy változtatnom kellene a hétvégi hosszú futásaim helyszínén, ugyanis Szombathely környékén már szinte az összes útvonalat bejártam.

A számítógép előtt ülve a térképet nézegettem, s arra lettem figyelmes, hogy a megyeszékhelyeket nagyszerűen össze lehet kötni. Van benne két kisebb kanyar, a Veszprém–Székesfehérvár és a Szeged–Szolnok–Kecskemét–Szekszárd–Pécs szakasz, de összességében jól összeköthető ez az útvonal.

Egy barátom mutatott egy remek oldalt, ahol be lehet állítani mindent, így azt, hogy honnan hova szeretnék eljutni és mivel. Bejelöltem, hogy csak a turistaútvonalakat mutassa, közúton semmiképp sem akartam menni. Egyedül Debrecen és Szeged között nincs turistaútonval, így ott a kerékpárutat használtam. Az első szakaszom a Szombathely–Győr volt, ami száznegyven kilométer.

A gyakorlatban hogyan haladt előre?

A legtöbb esetben egy-egy szakaszt szombaton és vasárnap teljesítettem, az első napon kilencvenöt és százötven, míg a másodikon negyvenöt és hetven kilométer között mentem. De előfordult, hogy a hétvégén verseny miatt csak egy napot tudtam rászánni, azonban a legtöbbször a pénteki munka után vonatra ültem és elutaztam a következő megyeszékhelyre, majd útra keltem, s szombat estére odaértem a célba. Vasárnap reggel pedig nekiveselkedtem a következő szakasznak, majd utána este vonattal hazamentem. A hétvégéim az elmúlt bő egy esztendőben így teltek, de ahogy mondtam, előfordult, hogy csak egy hétvégi napot tudtam menni vagy éppen a munka miatt nem tudtam folytatni az adott hétvégén az utat.

Melyik volt a legnehezebb szakasz?

A Budapest–Salgótarján. Noha nem ez volt a leghosszabb, csak százharmincöt kilométer, de ez tartott a legtöbb ideig, huszonkét óra ötvenhét percig. Egyrészt nehezek voltak a terepviszonyok, másrészt leszakadt az ég, s a nagy eső miatt rengeteget csúszkáltam a hegyre fel és le. Ezt a részt Ispán Zsolt barátommal tettem meg, szerencsém volt, hogy itt nem egyedül tartózkodtam. Éjjel elképesztően cudarrá vált az időjárás, villámlott, dörgött és szakadt az eső, nem mertünk továbbmenni egy buszmegállóból, nagyjából másfél órát töltöttünk el ott. Egyébként ezen a szakaszon nem messze tőlünk egy medve barangolt, hallottuk az üvöltését, másnap pedig olvastuk a hírekben, hogy Szlovákiából átjött Magyarországra. Izgalmas és nehéz szakasz volt, örültem, hogy Zsolti velem volt.

Melyik volt a legszebb, leglátványosabb rész?

Rengeteg gyönyörű helyen jártam, az emberek el sem tudják képzelni, hogy milyen sok szép része van Magyarországnak. Kettőt is ki tudok emelni, az egyik a Veszprém–Székesfehérvár szakasz, amely Spanyolországot juttatta eszembe, kellemesen hullámzó terep sok bokorral, olyan volt, mintha az Ibériai-félszigeten jártam volna. Jött velem egy futó Veszprémből, aki a város harminc kilométeres körzetének minden zegzugát ismeri, ám olyan helyekre tudtam elvinni, amelyeket még ő sem látott, a végén pedig nagyon megköszönte, hogy ilyen szép helyeken járhatott velem.

A másik, amit kiemelnék az a Székesfehérvár–Tatabánya rész, itt úgy éreztem magam, mintha a Magyar Népmesékben lettem volna. Gyönyörű falvakban jártam, százötven éves remekül karbantartott vályogházakat láttam.

Mentálisan mennyire volt nehéz a kihívás?

Amikor végeztem ezzel a kihívással, megfogalmazódott bennem, hogy az ultrafutásban az a legfontosabb, hogy az ember megfelelően motivált legyen, s örömmel jutottam arra, hogy ez megvan bennem. Amikor néhány esztendővel ezelőtt három egymást követő hétvégén három privát kihívást is teljesítettem, azt vettem észre, hogy amikor az UTT-t megcsináltam, már azon járt az eszem, hogy egy hét múlva mi lesz a Hegyestű Trail-en, majd amikor ezzel is végeztem, már az Ultrabalatonra koncentráltam. Ez most is így volt, amikor egy hétvégén végeztem az adott szakasszal, már azon gondolkoztam, hogy jövő héten hová is megyek, és mi vár majd rám.

Amint hazaértem, már vettem is elő a térképet és terveztem a következő utat. Fontos volt számomra az is, hogy az embereknek folyamatosan megmutassam, hogy éppen merre is járok, és milyen szép helyekre jutottam el, igyekeztem minél több embert megmozgatni. Nagyszerű volt a helyiekkel beszélgetni, érdeklődni arról, hogy miért is szeretik a környéket. Volt, hogy teljesen elfeledkeztem arról, hogy terhelem a szervezetem, csak az hajtott, hogy minél több helyivel találkozzak és ismerkedjek össze. Az pedig még jobb érzés volt, hogy jött olyan visszajelzés, miszerint akadt, akit én motiváltam a mozgás elkezdésére. Sosem fordult meg a fejemben az, hogy értelmetlen lenne ez az egész, sőt, hálás voltam, hogy mindig nagy motivációval és örömmel mentem. Pedig elhiheti, rettenetesen leszívott ez az egész, de mindig nagy kedvvel mentem a következő szakaszra.

Ráadásul rengetegen csatlakoztak önhöz egy-egy szakaszra.

Csupán egy-két szakaszt tettem meg egyedül, a legtöbbször mindig csatlakozott hozzám valaki, a legtöbb futó Székesfehérvárra befelé jött velem. Az egész kihívásomnak az lett az értelme, hogy minél többen csatlakozzanak hozzám és minél több emberrel találkozzak. Egyetlen negatívumot tudok mondani, hogy Budapesten hiába van rengeteg futó, hozzám senki sem csatlakozott. Ez volt az egyedüli ilyen rész, ez kissé szomorúsággal töltött el.

Ezt követően milyen célokat tűzött ki maga elé? Mi lesz a következő kihívása?

Az országfutásom befejezése utáni héten a száz kilométeres országos bajnokság nem ment jól, a pálya kicsinálta a jobb csípőmet, és harmincnégy kilométernél ki kellett szállnom, nem kockáztattam meg egy esetleges sérülést. A következő hétvégén az esztergomi backyard-versenyen leszek ott, majd jön májusban a negyvennyolcórás világbajnokság. Aztán következik az újabb nagy projektem, júniusban kezdem az Országos Kékkört, s végig szeretném élőben közvetíteni az egészet. A tervek szerint egy hónapban három hétvégét szánok rá, egyet pedig versenyzésre.