Eddigi legjobb idején húsz percet javítva, 25 óra és 59 perc alatt teljesítette a privát Ultrabalatont. Az egyéni csúcs megdöntése volt a célja?
Csak körbe akartam érni szintidőn belül – mondta a Csupasportnak Mészáros Tamás. – Két héttel a balatonfüredi negyvennyolc órás világbajnokság után futottam a PUb-ot, sőt a két kihívás között Keszthelyen triatlonváltóban is rajthoz álltam: negyvenöt kilométert bringáztam és futottam egy félmaratonit. Ezek után nem tudtam, milyen állapotban leszek, kérdéses volt a formám, főleg a fizikai részére gondolok. A negyvennyolc órás világbajnokságon nem teljesítettem kiemelkedően, ám a félmaratoni adott némi önbizalmat.
Szóval kétségekkel telve vágtam neki a PUb-nak, egyáltalán nem volt célom az egyéni csúcs, éppen ezért teljes mértékben elégedett is vagyok az időeredménnyel.
Ha jól tudom, ezzel a négy nagy privát kihívás meg is van önnek.
Mivel egyéniban már megvolt az Ultra Tisza-tó, az Ultra Lupa-tó és a Hegyestű Trail is, nagy célom volt, hogy az Ultrabalatont is kipipáljam. Szándékosan a legnehezebbet hagytam a végére. és nagyon jó érzés, hogy mindegyiket teljesítettem, ráadásul az Ultra Lupa-tó versenyt már nem rendezik meg, így még többet ér az a futás. A mostani egyébként már az ötödik Balaton-köröm volt.
Milyen volt a futás, minden úgy zajlott, ahogy eltervezte?
Nyilván valamilyen koncepcióm mindig van, de egyáltalán nem szoktam komolyan tervezni. Sok emberen azt látom, hogy percre pontosan mindent eldönt, a frissítést is kiszámolja, és ha valami nem úgy jön ki, akkor megborul. Ha lassabban megy a tervezettnél, megzavarodik, majd szép lassan fejben szétesik…
Nekem nincs ilyen problémám, hiszen nem tervezek előre szinte semmit, kényelmes tempóban haladok, és ha azt érzem, hogy most van szükségem ételre, italra, akkor jöhetnek a kalóriák.
A beszámolók alapján kilencven kilométer környékén volt némi nehézsége.
Sőt, még korábban, harminc kilométer környékén is elnéztem egy kanyart, túlfutottam, vissza kellett mennem, az sem esett jól mentálisan, mert ezzel a kitérővel egy-két plusz kilométert tettem bele a távba… És igen, kilencven kilométer környékén valóban kicsit megijedtem, amikor minden kijött belőlem. Kétszer is… Nem tudtam, és most sem tudom, hogy ennek mi lehetett az oka. Sokan azt mondják, biztosan a meleg volt a ludas, de nem hiszen, ugyanis a korábbi Balaton-kerüléseim alkalmával előfordult, hogy sokkal nagyobb volt a hőség, sőt voltam nehezebb helyzetben is. S ha már a nagy meleg… A megfelelő hűtésben viszont hiszek, jegeltem és locsoltam magam folyamatosan, a feleségem pedig gondoskodott a fagyiról. Mentálisan nem volt gondom, a rajtban leszegtem a fejem és daráltam előre.
Milyen céljai vannak a Privát Ultrabalaton lefutása után?
Ahhoz képest, hogy az jól ment, kicsit átértékelem a futásaimat.
Kisebb, ötven-nyolcvan kilométeres erőpróbák várnak rám, de a nagy vágyam régóta az Authentic Phidippides Run.
Sajnos a dupla Spartathlon megrendezése eléggé képlékeny, hol azt közlik, hogy lesz, hol pedig azt, hogy nem. A feleségem azt mondta, ha idén megrendezik, el kellene indulnom, merthogy jó formában vagyok, de az igazat megvallva én nem ezt érzem. Hiába a jól sikerült PUb, nem biztos, hogy a rendkívül hosszú görög versenyt, az Athén-Spárta-Athén közötti futást meg tudnám csinálni. Szóval egyelőre nem tudom pontosan, hogy mit és milyen távokat vállalok a jövőben…
