Elképesztő eredményt ért el Varsóban, 31 és fél év után megdöntötte a magyar országos maratoni csúcsot. 1993. április 25-én Szűcs Csaba 2:12:10 órás eredményt ért el, most ön 2:10:43-mal lett rekorder. Nagyon bejött önnek a lengyel főváros, tavaly egyéni, idén országos csúcsot ért el ott.
Szerencsére Marek Troninával, a verseny főszervezőjével remek a kapcsolatom, meghallgatta a véleményemet, és azt mondta, hogy főleg miattam alakítottak most a pálya vonalvezetésén, így sokkal jobb volt, mint tavaly – mondta Szemerei Levente. – Korábban nagyon sok volt a fordító és a kanyar, akkor lehetetlen lett volna országos csúcsot futni. Most, a változtatások után sokkal jobb lett, sikerült is az országos csúcs.
A célba érkezéskor elsírtam magam, és nagy meglepetésemre Marek Tronina is. Tudta jól, hogy milyen céllal érkeztem Varsóba, igazán örült a sikeremnek, ami nagyon jólesett. Szeretem Varsót, szép emlékek, nagyszerű futások kötnek oda.
Hogyan emlékszik az országos maratoni csúcsot hozó futására?
Ötfős bolyban haladtunk, a verseny kilencven százalékában én futottam elől, én voltam az iramfutó. A verseny előtt megbeszéltük a többiekkel, hogy gyors iramot szeretnénk diktálni, ám senki nem akart segíteni a tempófutásban, azt láttam, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon a többiekkel. Igyekeztem erős tempót menni és leszakítani a többieket, de nem ment. Visszább csúsztam, majd kis idő múlva sikerült ismét az első helyre kerülnöm, majd onnan nagyon erős tempóra kapcsoltam. A táv második fele két perccel gyorsabb lett, mint az első, az utolsó tíz kilométer pedig kiváltképp jól sikerült, le tudtam szakítani a második és a harmadik helyezettet is.
Fotó: Nemzeti Sport / Árvai Károly
Pedig taktikai szempontból olyan volt ez a verseny, mint aki először fut maratonit és minden olyat megcsinál, amit nem lehet… Ráadásul volt egy félperces mosdószünetem is fél táv környékén, azzal is időt vesztettem. Amiatt egy kicsit bosszús vagyok, mert ha tudom, hogy ilyen közel leszek a végén a két óra tíz percen belüli időhöz, akkor…
Nagyon akartam az országos csúcsot, ez elképesztően motivált.
Előzetesen milyen gondolatokkal készült a versenyre?
Sok dolog járt a fejemben. Vajon milyen formában lehetek? Milyen időeredményben gondolkodhatok? Meglesz-e az a hőn áhított országos csúcs? Elkalandoztak a gondolataim, amikor edzettem, rengeteget járt az agyam. De ezek a gondolatok közben motiváltak is. Bizakodtam, de megmondom őszintén, ilyen jó időeredményre nem számítottam. Még most sem fogtam fel, ülepednie kell a dolognak. Egyelőre még 2.14-es maratoni futónak tartom magam, nem 2.10-esnek, nem tudtam még megszokni. Ez az eredmény hatalmas mérföldkő.
Több mint harmincegy évet kellett várni az országos csúcs megdöntéséhez. Ön szerint miért telt el ilyen sok idő?
A magyar atléták félnek változtatni az edzésükön, az edzők pedig a régi dolgokról nem mernek az újak felé nyitni. Nagyon kevesen merik felvállalni a modern változtatásokat mind a gyakorlatban, mind az elméletben. Korábban már voltak, akik Kenyában, magaslati edzőtáborban készültek, de én kezdtem el ismét, így valamilyen szinten ez is új volt idehaza. Én folyamatosan igyekszem tájékozódni az európai elitről, kíváncsi vagyok, hogy ők miképp építik fel magukat és az idényüket, próbálok inspirációt nyerni, és az saját, valamint az átvett dolgokból jó egyveleget gyúrni. Ez úgy néz ki, bevált. Nagyon sok olyan véleménnyel találkozom, amely szerint vastagon benne vagyok, hogy a magyar hosszútávfutás ismét virágzik.
Fotó: Nemzeti Sport / Árvai Károly
Az imént azt említette, hogy igyekszik az európai elitből inspirációt nyerni. Kikre gondol?
Ami a futókat illeti, a francia Nicolas Navarro, míg az edzőknél az olasz Renato Canova nevét említeném meg. A szakember már régóta Kenyában készíti fel a futókat, az edzésmódszereit pedig mindig megosztja az interneten, amelyekből sokat igyekszem én is beépíteni az enyémbe. Eleinte az edzőm, Szőke Gergő szkeptikus volt, mondván, miért az atléta akarja megmondani, hogy mit akar, de idővel kompromisszumot tudtunk kötni, hagyott nekem teret ahhoz, hogy kiteljesedjek és problémamentesen, valamint eredményesen tudunk dolgozni.
Most, hogy megvan ez az elképesztő siker, mit tartogat még az év?
Már csak rövidebb távú versenyek vannak az évben, például a zágrábi félmaratoni és egy albán tíz kilométeres verseny, majd kis pihenő után novemberben kezdem is a felkészülést a következő évre. A tervek szerint az év elején ismét Kenyában készülök majd négy-öt hetet magaslati edzőtáborban, és a Sevillai félmaraton, illetve a Sevillai maraton van tervben. A két esemény között három hét van, ez kivitelezhető, a félmaratonin nem kisebb célom van, mint az országos csúcs megdöntése, jó lenne kétszeres országos rekordtartóvá válni. A Varsói maratont szeretem, és mivel az előző kettőt én nyertem, igencsak motivál az a harmadik győzelem, az önéletrajzomban elég jól mutatna.
A verseny negyvenhat éves történetében nem volt még olyan, hogy valaki egymás után három évben is győzzön, ez mind nekem, mind a szervezőknek jó lenne, történelmet akarok írni.
Igaz, egy-másfél hónap van közte és a tokiói világbajnokság között, így jól át kell gondolni a dolgot, de szerintem nem lesz akadálya, hogy jövőre ismét ott legyek Varsóban.
Fotó: Nemzeti Sport / Árvai Károly
Nemcsak Szemerei Leventét, hanem Szűcs Csabát is elértük, aki 31 éven át tartotta a magyar csúcsot maratoni futásban, a vele folytatott beszélgetést csütörtökön olvashatják a Csupasporton.
