Nincs abban semmi titok, hogy miből áll egy futóedző feladatköre. Személyre szabott edzésterveket készít, felügyeli a felkészülést, biztosítja, hogy a tanítványok közelebb kerüljenek régóta vágyott eredményekhez (ideális esetben elérjék őket), és szakmailag megalapozott válaszokat ad minden futással kapcsolatos kérdésre. Milyen eszközöket vetnek be az eredmény érdekében az szakemberek? Mi alapján készítik el az edzéstervet? Mindenkiből válhat jó futó? A témában Jakus Béla, világ- és Európa-bajnok maratoni kenus segítségét kértük, aki még aktív sportpályafutása alatt végzett szakedzőként a Testnevelési Főiskolán, és a kajak-kenuból hozott tapasztalatait az ultrafutásban kamatoztatja.
AZ ALAPOK LEFEKTETÉSE
Munka, munka és még több munka. Tömören így lehetne összefoglalni, mi kell a futóként kitűzött nagyravágyó célok eléréséhez. Aki bátor és van egy kis rálátása, érzéke az edzéstervezéshez, magától is megpróbálkozhat heti feladatainak összeírásával. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy edzői segítség igénybevételével rengeteg buktató elkerülhető, így nagyban lerövidül és egyszerűbbé válik a sikerhez vezető út. A közös munka elkezdése előtt persze bőven van teendő.
„Ahogy sok más sportágban, az ultrafutásban is versenyzői eredményei minősítik az edzőt – mondta Jakus Béla, majd hozzátette, hogy a jó szakemberek kiválasztása úgy a legegyszerűbb, ha megnézzük versenyzői eredménylistáját. – Ha engem valaki megkeres, elsőként megnézem az edzettségi állapotát. Manapság már mindenkinek van okostelefonja vagy órája, amely tárolja a futások adatait.
Egy tíz kilométeres táv, egy félmaratoni részletes lebontása már elég ahhoz, hogy lássam, hol tart az illető.
Egy versenygörbéből megtudom, milyen tempóban fut, mennyi időt tölt milyen pulzuszónában, a lépésszámát, de még azt is, mennyire magasra emeli a lábát. A sok információ birtokában tűzzük ki közösen a célokat, megbeszéljük, mire készüljön, mire alkalmas.”
Az első edzésterv kidolgozása előtt Jakus Béla sok esetben sportorvosi vizsgálatra, sportlaborba is elküldi tanítványait, különösen ha negyven évnél idősebb futó jelentkezik nála, akinek láthatóan van némi súlyfeleslege. A helyes étrend kidolgozása szintén sarkalatos pont lehet, ennek érdekében dietetikushoz küldi az érintetteket.
„A táplálkozásba nem mindig kell belefolyni. Akinek semmi igénye sincs rá, mert alapvetően egészséges életvitelt folytat, jó az alkata, azzal csak megbeszéljük a teendőket. Akinek azonban van egy kis súlyfeleslege – öt-hat kilogramm is rengeteget számíthat – és nem tud megszabadulni tőle, annak szakembert ajánlok. Az edzéstervekre kapott visszajelzéskor elkérem a futóim súlyadatát is, így nyomon követhetem a fejlődést.
Ami az orvosi felmérést illeti, különösen idősebb korban ajánlom. A nyugalmi EKG, terheléses EKG és szívultrahang sok problémát kiszűrhet, olyat is, amiről a futó addig nem tudott.
Menet közben szintén előfordul, hogy laborvizsgálatot kérek, különösen ha az eredmények visszaesnek, a futó fáradékonyabbnak, levertebbnek érzi magát a megszokottnál. Ennek hátterében sokszor valamilyen hiányállapot áll, amit szintén jó kideríteni.”
KEZDŐDIK A MUNKA
A futóelőélettel kapcsolatos adatok és az orvosi papírok birtokában a célok egyeztetését követően már nincs akadálya, hogy a futók elkezdjék a felkészülést.
Jakus Béla jól felépített koncepció alapján dolgozik futóival
„Heti edzéstervek alapján dolgozunk. Minden futómnak van órája, amely rögzíti az összes lényeges adatot. Látom, milyen intenzitás felel meg neki, de azt is, ha túlságosan megterhelő volt az edzés, vagy éppen nem elég erős. Emellett mindenkitől mindig kérek egy néhány soros visszajelzést, rövid beszámolót. Ez azért nagyon fontos, mert már előfordult, hogy az adatokból úgy tűnt, gyönyörűen ment az edzés, és csak a megjegyzésekből derül ki, hogy mennyire megerőltető volt valójában. Megfázásból, életvitelből, sérülésből adódó okok is lehetnek a gyengébb eredmények mögött, ezek mind befolyásolják a következő heti tervet.”
Jakus Béla állítja, nincsen ideális futókorosztály, az ultratávokat azonban nem véletlenül űzi annyi negyven évnél idősebb futó. Egyrészt nekik több a szabadidejük, amit sportolásra tudnak fordítani, másrészt a fiataloknál jobban alkalmazkodnak a monotonitáshoz, a fájdalmas időszakok leküzdéséhez. A futóalkattal valamelyest más a helyzet.
„Távtól és tereptől is függ, de ránézésre és mozgásra a közös edzések alkalmával meg lehet állapítani, hogy kiből lehet igazán eredményes futó. Előny az elasztikus, jól hajszálerezett izomzat, a hajlékonyság és az alacsony testzsírszázalék. Mivel a nagy testfelület nagyobb hűtést igényel, az ultratávok alapvetően az alacsonyabb embereknek fekszenek. A százötven centis, negyven-ötven kilós futók úgy képesek hegynek felfelé haladni, ahogy mások lefelé.”
JÖNNEK AZ EREDMÉNYEK
Aki jó futóedzővel dolgozik, becsületesen végrehajtja a kiírt feladatokat és követi az útmutatásokat, annak garantálható a fejlődése. Az edzésterv rendszerességre szoktat, segít fenntartani a motivációt a szürke hétköznapokban. A futó tudhatja, hogy valaki foglalkozik vele, ránéz az edzéseire, és emiatt akkor sem hagyja veszni az edzést és kimegy futni, amikor nincs kedve.
„Az edző feladata az is, hogy szabályozza a terhelést. Sokszor vissza kell fogni a tanítványokat, mert maguktól sokkal többet edzenének, szétnyírnák magukat, megsérülnének. Egy jól összerakott tervvel azonban meg lehet védeni a versenyzőt a túlterheléstől és a kiégéstől.
A fejlődés kezdetben általában nagyon látványos, de természetesen előfordul, hogy valaki eléri lehetőségei maximumát. Ilyenkor változtatni kell a struktúrán. Az edzések intenzitásának növelése egy ideig megoldást jelenthet, ennél is jobban számít azonban a befektetett idő. A legtöbb amatőr futónál ez sajnos korlátozott, de így is évek kellenek hozzá, amíg valaki eljuthat teljesítőképessége csúcsára.”
Jakus Bélát a legtöbb futó nem versenyre felkészítés miatt keresi meg, hanem a hosszú távú fejlődés érdekében. Minél magasabb szintre szeretnének eljutni és minél jobb versenyeket futni. Hogy mégis nagyjából mennyi edzés szükséges egy-egy táv teljesítéséhez?
„Nehéz ezt meghatározni, mert függ a futó edzettségi állapotától, az alapok meglététől, valamint a genetikától. Aki egész életében sportolt, kis túlzással felkészülés nélkül is teljesíthet szintidőn belül egy maratonit. Aki szimplán edzésben van, de nincs jelentősebb előélete, annak nagyjából négy hónap a felkészülés. A sokak által álomként megjelölt Spartathlon sem elérhetetlen, de legalább három év szisztematikus munka szükséges hozzá.”
(A cikk megjelent a Futóarcok könyvben)
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
