Magabiztos futással győzött a szegedi jótékonysági félmaratonon: erre számított a rajt előtt?
Sosem versenyeztem ezelőtt még Szegeden – mondta Bugyáki Csenge. – Mivel a Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi Karán tanulok, úgy voltam vele, futok egyet a városban. Félmaratonit korábban csak edzéskörülmények között teljesítettem, a célom az volt, hogy egy óra harminchat perc alatt érjek be a célba, az első háromba kerülésre abszolút nem gondoltam. Jó tempót akartam menni, ám végül teljes mértékben túlteljesítettem az első hellyel. Az egy óra harminc percen belüli időt csak jövőre terveztem, így emiatt is nagy az öröm, ráadásul jótékonysági versenyen, nemes cél érdekében mindig jó futni.
Azért tanulok orvosnak, hogy másoknak segíthessek, ha pedig futással is lehet, akkor pláne ott a helyem a rajtban.
Milyennek értékelné a futását?
Minden kiválóan ment, az első tizenkét kilométer különösen. A pálya nagyon tetszett, még az is belefért, hogy a Maros-parti rész eléggé csúszott, saras és kanyargós volt. Az első tíz kilométeren megdöntöttem az egyéni rekordomat, ez hatalmas motivációt adott a folytatásra. Jó tempóban kezdtem, mégsem futottam el az elejét. Tizenhárom kilométer körül jött egy kisebb hullámvölgy, de gyorsan túllendültem rajta és mentem előre becsülettel.
Fotó: Németh Erzsébet
A hullámvölgyön kívül más, ami kihívást jelentett?
A hídon eléggé fújt a szél, de ez mindenkit hátráltatott, nem csak engem.
Egy kicsit menjünk vissza az időben: mikor és miért kezdett el futni?
Az általános iskola negyedik osztályában kezdtem kézilabdázni, mellette pedig eljártam futni. A szüleim is sportosak, ők is futnak, mentem velük, ezt láttam tőlük. A kézilabda állt az első helyen, a futás a másodikon, ám az orvosi egyetem miatt abba kellett hagynom magas szinten a kézilabdát, a futás viszont megmaradt. A tanulás mellett nagyszerűen kikapcsolt, és azt vettem észre, hogy a hosszabb távok jobban mennek. Ha tíz kilométert futok, sokkal jobb az első hat kilométer, mint amikor csak hatot tűzök ki magam elé. A szegedi félmaratonin is ez történt, negyven perc alatt tettem meg tíz kilométert, korábban ez sosem ment. Furcsa, de ez van. Hetente ötször járok futni, mellette már csak hobbi szinten kézilabdázom.
Célokat mindig tűzök ki magam elé, és kemény munkával rendre el is érem őket. Jelenleg abszolút a futás van az első helyen.
Fotó: Fighters Run Hungary
Ha már a célokat említi, jövőre jöhet a maratoni?
A maratonit még távolinak érzem, pár év múlva lehet reális. Arra még többet kellene edzenem, nekem pedig most nincs több időm a felkészülésre. Csak abba vágok bele, amit végig tudok vinni, amire maximálisan fel tudok készülni. Jövőre mindenképpen szeretnék Budapesten és Szegeden is félmaratonit teljesíteni, és a tíz kilométeremen is javítani szeretnék az időmön. A Fighters’ Runon már voltam, oda éremesélyesként megyek vissza, a Spartant pedig mindenképpen ki szeretném próbálni jövőre, de a legfontosabb, hogy ne sérüljek meg, mert a Medikus kézilabdacsapat csapatkapitánya vagyok és áprilisban fontos kupaszereplésünk lesz. Ebben az évben tavasszal térdficam miatt három hónap kimaradt, majd utána kemény felkészülést végeztem. A tervek szerint az év első felében Fighter’s Run és Spartan, valamint tíz kilométeres versenyek lesznek a középpontban, majd ősszel jönnek a félmaratonik.
