Cser Borbála a hetvenes évek elejéig itthon egyeduralkodónak számító Bp. Pedagógus SC, utána a BEAC színeiben – Monspart Sarolta mellett – csapatban sokszoros magyar bajnoknak mondhatja magát tájfutásban.
„Apukám Budapesten turistaszakkört vezetett a Városmajori iskolában. A barátnőm járt tájfutóedzésekre, egyszer én is elkísértem, és ott ragadtam. Hamar beleszerettem a sportágba – idézi a Kisalföld Cser Borbálát. –
Húszévesen, 1964-ben indultam először Európa-bajnokságon, utána tíz éven keresztül nem hiányoztam egyetlen világversenyről sem.
De ez már történelem. A klubtársam, Monspart Saci mellett egyéniben nem sok esélyünk volt nyerni, mert fölényesen uralta a magyar mezőnyt. Világbajnoki címet is szerzett. Egyszer tudtam csak megelőzni őt, 1974-ben a dániai világbajnokságon.”
Egyetemi diplomával a zsebében 1976-ban költözött Sopronba, ahol belekóstolt egy másik sportágba is.
„Három évig úszóedzőként dolgoztam, mert a városban senkinek sem volt erre jogosító oklevele – mondta a napjainkban is ott élő Cser Borbála. – Nekem is csak úgy, hogy a TF-en a jó eredményeim mellé megkaptam. Nem igazán értettem ehhez a sportághoz, de miután a legeredményesebb klubokat meglátogattam, ellestem a sikerek titkát, és ezek után már bele mertem vágni az új kalandba. Száz gyerekkel kezdtem foglalkozni, közülük kiválasztottam huszonötöt, őket még keményebb munkára fogtam. Három év alatt eljutottunk oda, hogy sok-sok versenyen remekül szerepeltünk, az ORV-n pedig a harmadik helyet szereztük meg a Soproni Sportiskolával. Erre nagyon büszke vagyok.”
Persze az örök szerelméhez, a tájfutáshoz sem lett hűtlen.
„Sopronban ideálisak a körülmények a színvonalas tájfutóélethez. Akkoriban két-három szakosztály működött a városban, célszerű volt összevonni az erőket, így lett a SMAFC a központ. A klub tanár elnöke, Eperjesi Barna később a főnököm lett az egyetemen, de már a budapesti Pedagógusból is ismertük egymást, ott ő kosárlabdaedzőként dolgozott. Minden kérésemet teljesítette, kaptunk például buszt, amivel utazhattunk a versenyekre. Igyekeztünk ezt jó eredményekkel meghálálni.
Eljutottunk oda 1995-re, hogy két éven keresztül a férficsapattal megnyertük az országos csapatbajnokságot és a váltót is. Ezt a sikert tartom edzői pályafutásom csúcsának.”
Cser Borbála beszélt arról is, hogyan lehetetlenítették el a soproni klubnál, hogyan lett tréner Ausztriában, majd itthon triatlonedzőnek állt. Máig megőrizte sportos énjét, nem múlik el napja mozgás nélkül.
„Lehet, hogy ez éltet igazán – mondta Cser Borbála, aki 78 évesen is hódol a szenvedélyének. – Zarándokutakat teljesítek, ezek is segítik a lelki feltöltődésemet. Egy ideje fontos nekem a spirituális élet: a test, a lélek és a szellem egysége, harmóniája. Mindennap gyalogolok legalább négy-öt kilométert, de a tájfutást sem hanyagolom el. Hosszú ideje indulok versenyeken a saját kategóriámban, idén az országos bajnokságon a második helyen végeztem.”
Fotók: Kisalföld
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
