Mikor futott legutóbb ilyen kevés maratonit egy évben?
A kezdetekben, az 1980-as évek végén, például 1988-ban teljesítettem kettőt, hármat vagy négyet, mert akkor az időeredmény jobban számított, mint a mennyiség – kezdte az 55 éves, menedzserként dolgozó dunamocsi Kele Géza, aki gyerekkorában focizott is, ám 1983-ban futni kezdett. A klasszikus távot először éppen Budapesten, 1988-ban teljesítette, és úgy tart már 194-nél, hogy nyolc év kihagyás után, 2004-ben tért vissza a futáshoz.
Hogyan viseli, hogy ennyire átalakult az éve?
Bosszant, mert teljesen máshogyan terveztem 2020-at. Januárban, februárban és márciusban is futottam egy maratonit, és bár korábban úgy tűnt, éppen Budapesten lehet meg a kétszázadik, ezt át kellett értékelnem. Azt hittem, mostanra akár kétszázhatig vagy kétszázhétig is eljuthatok, ehhez képest felütötte a fejét a koronavírus, és sorra maradtak el a versenyek, például Luxemburgban. Csak augusztusban álltam újra rajthoz.
Vagyis az idei ötödik következik.
Tizenkilenc volt a legtöbb egy évben, nagy a visszaesés.
Kele Géza közelít a 200. maratonijához
Egyébként amúgy anyagilag hatalmas terhet jelent bárhova elutazni, pedig ha rajtam múlna, mennék akár minden hétvégén, mint az őrült. Pláne most, hiszen hiába alakult márciusig minden jól, utána roppant stresszes voltam, hiszen nem láttam célt magam előtt. Elkezdtem a gyorsasági edzéseket, mert a hosszú távokhoz egyszerűen nem volt kedvem, aztán persze szépen bele is sérültem, pedig öt kilométeren elértem a húsz évvel ezelőtti teljesítményemet. Utána meg összedőlt minden, mert se rövidebb, se hosszabb távú versenyt nem rendeztek.
Sikerült kilábalnia a gödörből?
Részben igen, segített, hogy augusztus második hétvégéjén megrendezték a rajeci maratonit – élveztem, még akkor is, ha szájmaszkban álltunk a rajtban és a célban is. Szép kis esemény, a táj is szívélyes, csak hát aztán megint elmaradtak versenyek.
Melyiket sajnálja a legjobban?
A luxemburgit és a november elejére tervezett Nizza–Cannes közöttit, amelyről már tudni, hogy törölték. Illetve, legjobban a világ második, míg Európa legrégibb, megszakítások nélkül megrendezett maratoni versenyét, az 1924 óta élő Kassai Békemaratont sajnálom, amelyen nem vehettem részt, mert a szervezők döntése alapján csak a kétszáz leggyorsabb indulhatott. Bár neveztek ott néhányan gyenge idővel is…
Így még örömtelibb, hogy a Budapest Maratonon indulhat?
Most már csak néhány nap van hátra, remélem, semmi sem hiúsítja meg. Mi, futók egészségesek vagyunk, betartjuk a higiéniai előírásokat, alig várom már, hogy mehessek.
Budapesten futottam életem első maratoniját, ráadásul nekünk, külhoniaknak mindig különleges a fővárosban, például a Parlament előtt róni a kilométereket. Páratlan, néha könnyek szöknek a szemembe.
Hamarosan talán a kétszázadik maratoni miatt érzékenyülhet el. Ilyen körülmények között lehet tudni, hol jubilál?
Áh, minden nagyon bizonytalan. Talán az idén még indulhatok Szegeden és Besztercebányán, ha úgy alakul, akkor a márciusi Balaton Szupermaratonon jöhetne el a kétszázadik, de minden kérdéses.
Futás mellé könyv
A hétvégi futófesztiválon a BSI standjain is megvásárolható lesz a Futóarcok című könyv, amelyet a Csupasport stábja készített, és több mint harminc remek magyar futó életét, karrierjét mutatja be részletesen.
Szokott hosszabb távokon indulni?
Ötven kilométeren simán végigmegyek, akár a hatórás futáson is, ám tizenkét vagy huszonnégy órára, illetve hosszabb távokra nem vállalkozom. Hiszek benne, hogy a maratoni az emberi szervezet csúcsteljesítménye, ez a táv tökéletesen ki van találva, hiszen 35-38 kilométerig jól felkészítve el lehet futni, utána kell mindent kiadni magunkból. A szervezet tökéletes kémiai gyár, tudni kell kezelni.
Ön hogyan irányítja? Mert évi tizenhat-tizenkilenc maratonit nem ajánlanak a szakkönyvek…
Az univerzum vagy a Jóisten biztosan szeret engem, a genetika is közrejátszhat. Az év elején teszem le az alapokat, amelyre építkezve tervezem meg az idényt, a versenyek között a regenerációra ügyelek. Nyilván egy idő után már magunkhoz képest sem lehet csúcseredményeket elérni, viszont a legfontosabb, hogy mosolyogva fussunk. Persze nekem sem mindig sikerül, ám 5:30-as kilométerekkel szépen, mosollyal be lehet érni a célba. Remélem, a Budapest Maratonon nekem is sikerül.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
