Ismét igazoltan vagyok távol a futástól és a sportolástól. A múltkori bokaficam után most sikerült egy masszív gyulladást „kieszközölnöm” a karomban. Az igazat megvallva, munka és TRX közben egy ideje éreztem, hogy nem stimmel valami, de nem törődtem vele. Aztán egyszer csak berobbant, se fogni, se mozgatni nem tudtam a jobb kezem, olyannyira, hogy még az orvoshoz is vinni kellett, mert a vezetés, a sebességváltás lehetetlen küldetésnek bizonyult.
A sebészeten eltöltött fél délelőttöm teljesen haszontalan volt, mivel a röntgen semmit sem mutatott ki, átküldtek a reumatológiára, ahová augusztus elejére kaptam időpontot – addig is kenjem, pihentessem.
Oké, persze, köszi…
Ennyit én is tudtam magamtól. Egyetlen pozitívuma ennek az elpazarolt időnek, hogy ez az orvos legalább nem célozgatott a termetemre, a súlyomra, mint a bokaficamnál (akkor elkerekedett szemmel hallgattam, hogy hát lássuk be, nem kis terhelést kap az én szegény bokám. Nyilván tudom, hogy magas vagyok, és mellé nem párosul egy botsáska alkat, de hát akkor is, na… 🙂 ) Mivel két nap után már nem szorultam segítségre, kacérkodtam a gondolattal, hogy elmegyek futni. Tekintettel a kánikula plusz életkor kombóra, nyilván csak a kora reggeli indulás jöhet szóba. Csakhogy olyan pörgős hetet tudhattam magam mögött, hogy nem sikerült reggel hatkor kipattannom az ágyból. Ekkor megengedtem magamnak azt a luxust, hogy átfordultam a másik oldalamra, és aludtam tovább.
Megvallom őszintén, korábban ilyenkor iszonyú lelkiismeret-furdalásom támadt, de mivel semmiféle versenyre nem készülök jelenleg, és csak magamnak futok, végül is minek gyötörjem magam?!
Elmondani nem tudom, mennyire jó volt igazoltan lustálkodni! Pontosan tudom, hogy pár nap múlva már semmi sem tarthat vissza a futástól, és TRX-re is megyek majd, legfeljebb csak a bal kezemet használom, és egy-két feladatot kihagyok. Addig is nagyon élvezem, hogy ennyi időm felszabadult, és azt csinálok, amit akarok, a könyvolvasás is belefér, és nemcsak késő este!
PAPER WINGS (Facebook)
A szerző csodaszép helyeken szokott futni, most épp az ausztriai Biospherenpark Brunnachsee-ben terepezett egyet. Az írásból kiderül, hogy ez nem volt gyalog-galopp, akadtak igencsak kemény szakaszok, de miután megpihent kicsit, higgadt fejjel le tudta győzni a félelmét, és teljesítette a távot. Csodaszép fotókon láthatjuk, hogy tényleg elég meredek volt a terep!
BARATRUNNING.COM
A tökéletes edzői felkészítésnek megvan az eredménye, így történt meg, hogy Barát Gabi egyik tanítványa terepmaratonista lett. Nem hivatalos, kibővített VTM-teljesítést produkált, emiatt a frissítést nagyon alaposan meg kellett tervezni, de a bejegyzés alapján az egész tökéletesre sikerült!
KMKOVEK.BLOG.HU
Belus Fruzsi maratonit futott a Bükk hegyiversenyen, és nála is egyértelmű jelei vannak hogy remek edzővel, Barát Gabival dolgozik együtt. Sokkal jobb időt futott az előző versenyeihez képest, és remekül bírta is, annak ellenére, hogy tartott a nagy melegtől.
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Ha kevés az idő, akkor jöhet a hibridedzés!
Velem is gyakran előfordul, hogy a munka és a hétköznapi dolgok kicsit belepnek, így kevesebb időm van edzeni. A versenyek, kihívások viszont jönnek, és készülni kell, szóval valahogy meg kell oldani. Ilyenkor vegyes, úgynevezett hibridedzéseket végzek. Ez lehet futással egybekötött saját testsúlyos edzés, vagy a megpakolt hátizsákkal nehezített tréning, ahol nemcsak a menetelést, mászást gyakorlom, hanem külön gyakorlatokat is végzek a zsákkal. Még hűvösebb időben is garantáltan gyilkos egy tíz-tizenöt kilós hátizsákkal dombot mászni, a tetején azzal fekvőtámaszozni, vagy épp fej fölött tartva cipelni. A pluszsúllyal túrázás a hosszabb terepfutásokhoz is kiváló alapozás, hisz ott is viszünk magunkkal némi felszerelést, és ott futni is kell tudni két-három kilónyi cuccal.
Szóval a hátizsákos tréning az egyik legjobb hibrid edzésforma, amivel olyan komplex erőnlét fejleszthető, ami szinten minden akadályon átsegít minket.
