Először végzett dobogón kutyás versenyen: különleges a Fedrid Császta Trailen elért eredmény?
Maga a kutyás futás nem újdonság nekem, ám a versenyzés már igen, ritkán járunk Pitypanggal – mondta Olvasztó Dániel. – Egy kicsit visszamennék az alapokhoz, a kutyás futásnak két műfaja van, az egyik a klasszikus húzós, amely sokkal intenzívebb az állat és a gazdi számára is. Ez az úgynevezett canicross, a Császta Trail hét kilométeres távja már hosszúnak számít ebben a kategóriában. Ez nagy tömeget mozgat meg világszinten, a rövidebb távok még gyorsabban és tempósabbak. Szóval ez az egyik műfaj, a másik pedig az, amikor nincs összekötve a kutya és a futó, így az állat szabadon fut a gazdi mellett. Én a kutyámmal utóbbit űzöm inkább, a hétvégi hosszú, harminc-negyven kilométeres futásokra rendre együtt megyünk, és ilyenkor szabadon fut mellettem Pitypang. Mivel ritkábban csináljuk, így canicrossban nem vagyunk olyan jók, ez is sok-sok gyakorlást igényel.
Milyen volt a Császta Trail?
A kutyusommal korábban már részt vettünk rajta, akkor igazi örömfutás volt, most is hasonló a cél. Az érem abszolút nem volt tervben, ezt amúgy is a mezőny erőssége árazza be. Az volt a lényeg, hogy mindketten kifussuk magunkat, s ez így is lett. Ehhez a fajta futáshoz rengeteg edzésre van szükség, ha még jobban ráfeküdnénk, még jobb eredményt is elérhettünk volna. Gazdiként van olyan lehetőség is, hogy a kutya mögött rollerrel vagy kerékpárral haladunk, ez az állat szempontjából hasznos, a futót pedig más terhelés éri. Mi jelenleg ilyesfajta gyakorlásokat nem végzünk, de tervben van. Szóval nagyszerűen éreztük magunkat a Császta Trailen, elégedett vagyok az eredményünkkel.
A közösségi oldalán azt írta, hogy ez a hét kilométer jobban fájt, mint bármelyik ultra.
Szoktam mondani a kutya nélküli rövidebb futásoknál is, hogy az jobban tud fájni, mint bármelyik ultra. Ha valaki, mondjuk, ultrafutóként maratonit fut és nem hagy benne egy másodpercet sem, az igencsak tud fájni… Most is a nagy intenzitás és fizikai terhelés miatt éltem meg így, nem hirtelen felindulásból írtam a bejegyzést. Sokan azt mondják, hogy könnyű a kutyásoknak, mert az állat húz. Igen ám, de a lábnak pörögnie kell… Például a Császta Trail végén már olyan izomlázam volt hét kilométer után, mint az UTMB-n százhetvenhat kilométert követően. Egy rövidebb kutyás táv legalább annyira megterhelő, mint egy hosszabb ultraverseny.
Mi a legnagyobb nehézség a kutyás futásban?
Lehet, hogy a rutinos canicrossosok most megköveznek, de az egyik legnagyobb kihívás rendre az, hogy végig fenntartsuk a kutya motivációját. Végig együtt kell dolgozni vele, szinkronban kell lenni az állatnak és a gazdának. Ha megmarad a kutyus motivációja, jó eséllyel végig egyenletesen húzza a társát. Viszont ha a motiváció akadozik, egyszer húz, egyszer nem, így olyan, mintha a futó résztávos edzést végezne. A Császta Trailen nálunk ez felemásan működött, sokszor jól haladtam Pitypanggal, de volt, hogy inkább elkezdett szaglászni. A másik dolog, hogy meg kell érteni, ez „hatlábú történet”. Mondjuk, én bármennyire is szeretnék száz százalékot beletenni, ha a kutyám, mondjuk, nyolcvan százalékon dolgozik, akkor el kell fogadni, ez egy ilyen nap. Ezt mentálisan kezelni kell és helyre kell tenni. Egyébként nagyon örülök, hogy a kutyás futásról beszélünk, ez egyre népszerűbb Magyarországon, ám sajnos kevés szó esik róla. Én is sok mindent tanulok még erről, de ha bárkinek kérdése van ezzel kapcsolatban, nyugodtan keressen meg.
Nézzünk egy kicsit előre: milyen céljai vannak a kutyás futással, illetve egyénileg?
Először a kutyás részével kezdeném. A Császta Trailen futottunk egy jót, remek eredményt értünk el, ez pedig motivál abban, hogy még tudatosabban eddzek Pitypanggal. Egyrészt a kutyusnak is jó, másrészt nekem is remek kiegészítő edzés, de figyelni kell a sérülések elkerülésére. Természetesen Pitypang továbbra is jön velem a hétvégi hosszú edzéseimre, ám a nyári hőséget nem bírják a kutyák, így akkor maximum hajnalban viszem magammal. Ami az egyénit illeti, az UTMB-re visszamegyek, idén jobban szeretnék teljesíteni, mint tavaly. Most több edzésmunkát tudok beletenni, a jobb felkészülés miatt reális cél az időeredmény javítása. Továbbá az Ultra Trail-Hungary leghosszabb, száztizenegy kilométeres távján is elindulok, illetve tervben van egy páros Kör-teljesítés is.
