Először végzett dobogón kutyájával versenyen: különleges a Fedrid Császta Trail-en elért eredmény?
Maga a kutyás futás nem újdonság számomra, ám a versenyzés már igen, hiszen nem sok eseményre járunk Pitypanggal – mondta Olvasztó Dániel, aki Pitypang nevű kutyájával 00:29:37-es idővel harmadik lett a Császta Trail hét kilométeres kutyás futamában. – Egy kicsit visszamennék az alapokhoz, a kutyás futásnak két műfaja van, az egyik a klasszikus húzós, amely sokkal intenzívebb az állat és a gazdi számára is. Ez az úgynevezett canicross, a Császta Trail hét kilométeres távja már hosszúnak számít ebben a kategóriában. Ez nagy tömeget mozgat meg világszinten, a rövidebb távok még gyorsabban és tempósabbak. Szóval ez az egyik műfaj, a másik pedig az, amikor nincs összekötve a kutya és a futó, így az állat szabadon fut a gazdi mellett. Én a kutyusommal utóbbit sokkal többet űzöm, a hétvégi hosszú, harminc-negyven kilométeres futásokra rendre együtt megyünk, és szabadon fut mellettem Pitypang. Mivel ritkábban csináljuk, így canicrossban nem vagyunk kimagaslóan jók, ez is sok-sok gyakorlást igényel.
Milyen volt a Császta Trail?
A kutyusommal korábban már részt vettünk a Császta Trail-en, akkor igazi örömfutás volt számunka, most is hasonló volt a cél. Az érmet abszolút nem tűztem ki, ezt amúgy is a mezőny erőssége árazza be. Az volt a lényeg, hogy mindketten kifussuk magunkat, s ez remekül sikerült. Ehhez a fajta futáshoz rengeteg edzésre van szükség, ha még jobban rá lennénk erre feküdve, akkor akár még jobb eredményt is elérhettünk volna. Gazdiként van olyan lehetőség is, hogy a kutya mögött rollerrel vagy kerékpárral haladunk, ez az állat szempontjából hasznos, a futót pedig más terhelés éri. Mi jelenleg ilyen jellegű gyakorlásokat nem végzünk, de tervben van. Szóval nagyszerűen éreztük magunkat a Császta Trail-en, elégedett vagyok az eredményünkkel.
A közösségi oldalán azt írta, hogy ez a hét kilométer jobban fájt, mint bármelyik ultra.
Szoktam mondani a kutya nélküli rövidebb futásoknál is, hogy ez jobban tud fájni, mint bármelyik ultra. Ha valaki mondjuk ultrafutóként maratonit fut és nem hagy benne egy másodpercet sem, akkor az tud fájni… Most is a nagy intenzitás és a fizikai terhelés miatt éltem meg így, nem egy hirtelen felindulásból írt mondat volt. Sokan azt mondják, hogy könnyű a kutyásoknak, mert ő húz, sokat segít. Igen ám, de a lábaknak pörögnie kell… Például a Császta Trail végén már olyan izomlázam volt hét kilométer után, mint az UTMB-n százhetvenhat kilométert követően. Egy rövidebb kutyás táv legalább annyira megterhelő, mint egy komoly ultraverseny.
Mi a legnagyobb nehézség a kutyás futásban?
Lehet, hogy a rutinos canicrossosok most megkövetnek, de az egyik legnagyobb kihívás rendre az, hogy végig fent tartsuk a kutya motivációját. Végig együtt kell dolgozni a kutyával, szinkronban kell lenni az állatnak és a gazdinak. Ha végig fennmarad a kutyus motivációja, jó eséllyel végig egyenletesen húzza a társát. Viszont, ha a motiváció akadozik, akkor egyszer húz, egyszer nem, így olyan, mintha a futó résztávos edzést végezne. A Császta Trail-en nálunk ez felemásan működött, volt, hogy igencsak motiváltan haladt Pitypang, de volt, hogy visszaesett, s inkább elkezdett szaglászni. A másik dolog, hogy meg kell érteni, ez hatlábú történet. Mondjuk, én bármennyire is szeretnék száz százalékot beletenni, ha a kutyus mondjuk nyolcvan százalékon dolgozik, akkor azt el kell fogadni, az egy ilyen nap. Mentálisan kezelni és helyre kell tenni ezt. Egyébként nagyon örülök, hogy a kutyás futásról beszélünk, egyre népszerűbb ez Magyarországon, ám sajnos kevés szó esik róla. Én is még sok mindent tanulok erről, de ha bárkinek kérdése van ezzel kapcsolatban, az nyugodtan keressen meg.
Nézzünk egy kicsit előre: milyen céljai vannak a kutyás futással kapcsolatban és egyénileg is?
Először a kutyás részével kezdeném. A Császta Trail-en futottunk egy jó, remek eredményt értünk el, ez pedig motivál abban, hogy még tudatosabban edzek Pitypanggal. Egyrészt a kutyusnak is jó, másrészt nekem is remek kiegészítő edzés, de figyelni kell a sérülések elkerülésére. Természetesen Pitypang továbbra is jön velem a hétvégi hosszú edzéseimre, ám a nyári hőséget nem bírják a kutyák, így akkor maximum hajnalban társul mellém. Ami az egyénit illeti, az UTMB-re visszamegyek, idén jobban szeretnék teljesíteni, mint tavaly. Most több edzésmunkát tudok beletenni, a jobb felkészülés miatt reális cél az időeredmény javítása. Továbbá az Ultra Trail-Hungary leghosszabb, száztizenegy kilométeres távján is ott leszek, illetve tervben van egy páros Kör-teljesítés is.
