Hiba nélkül győzött a Lupa-tónál rendezett Fighters’ Run 7.8 kilométeres távján. Az aranyérmet tűzte ki célul a rajt előtt?
Egyértelműen a győzelem volt a célom – mondta Kívés Bendegúz a Csupasportnak. – Csúcsformában érkeztem a versenyre, ugyanis a rá következő hétvégén rendezték a szombathelyi Spartan Race-t, amelyen nagy céljaim voltak hazai pályán. Ráadásul előtte megnyertem a VulcanRun tíz kilométeres távját, ami nagy löketet adott a folytatásra. Ami a Lupa-tónál rendezett Fighters’ Runt illeti, feküdt nekem a sík pálya, volt benne homokos rész és egy kis vízifutás is, ami jól felfrissített. Voltak új akadályok is, ilyennek bizonyult egy mászós szakasz, ahol tíz méter magasra kellett felmenni, majd a másik oldalon leereszkedni. Természetesen a sok klasszikus akadály sem hiányozhatott, így többek között majomlétra, cipelések vagy az egyensúlyozós rész is kihívást jelentett. Ráadásul volt egy memóriajáték, ahol meg kellett jegyezni öt karaktert megfelelő sorrendben, majd odébb felrakni egy füzérre. Magas pulzussal nem volt egyszerű megoldani, de egyből ment. Tetszett, hogy az egyenes futásokat nagy iramban lehetett csinálni. Az elején nagyon jöttek rám a többiek, de két kilométer után leszakadtak, így összességében magabiztos győzelmet arattam.
Mi okozta a legnagyobb kihívást?
A memóriafeladat. Vissza is kellett mennem, mert nem voltam biztos benne, hogy jól jegyeztem meg, és ha tévedek, több időt veszítettem volna a büntetéssel. Az a tíz másodperc, amíg visszamentem, nem osztott, nem szorzott, bőven belefért, jó döntés volt.
Ahogyan említette, előtte nem sokkal a VulcanRunon, a tíz kilométeres országos bajnokságon is győzött. Úgy néz ki, valóban kirobbanó formában van. Milyen volt ez a verseny?
Rengeteg feladatot kellett megoldani, a jól megszokottak mellett volt célba lövés lézerrel, kampókéz és futás a Ság-hegyre. Az elején egy nagy emelkedőn leszakadtak a többiek, itt is magabiztosan végeztem az élen. A VulcanRun és a Lupa-tónál rendezett Fighters’ Run jó előjel volt a szombathelyi Spartan Race-re. Hazai pályán versenyeztem, próbáltam a legjobbat kihozni magamból, a formám tökéletes volt, a helyszínen szurkolt nekem a családom és a barátaim, a motivációm az egekbe szökött. Ráadásul a mezőny is kifejezetten erősnek bizonyult, voltak itt nemzetközileg elismert magyar, szlovák, cseh, osztrák és román versenyzők is.
Térjünk rá a szombathelyi Spartanra. A sprintfutamon vett részt, a táv 6.5 kilométer volt, ahol több mint húsz akadályon kellett túljutni, és ahogy említette, igencsak erős mezőny gyűlt össze.
Egyet hibáztam, a dárdadobásnál. A rajt után rögtön az élre álltam, majd a hiba és a büntetés után visszacsúsztam a negyedik pozícióba. Mentem előre, majd szépen feljöttem a második helyre. Jött a zsákcipelés, a drótkötél alatt kúszás és az alámerülés, majd a vödörcipelésnél rosszul fogtam meg a vödröt, így lassabban teljesítettem. A patakban futásnál nem lehetett gyorsan haladni, próbáltam speciális technikát választani. Ezt követően eltévesztettem a pályát, de gyorsan korrigáltam, az utolsó egy kilométerre pedig elképesztően besűrűsödött a mezőny. Az első helyezett elhúzott, öten pályáztunk az ezüstéremre. Az utolsó akadálynál én értem oda elsőként a bolyból, majd úgy ugrottam be a célba. Két másodperccel előztem meg a harmadikat, végül négy versenyző is tíz másodpercen belül végzett. Izgalmas volt, maximálisan elégedett vagyok. Az ezt követő, a szlovákiai Záhoriében rendezett Spartan elképesztően jól sikerült, a sprint- és a beasttávot is megnyertem, előbbit ráadásul hibátlanul. A hétvégén az Ultrabalatonon vettünk részt, ahol háromtagú csapatban teljesítettük a távot.
