Taktikus futással győzött az első alkalommal megrendezett veszprémi Super6-on. Mi volt a célja a verseny előtt?
Először is, nagyon örültem Baranyai Máté meghívásának – mondta Beda Szabolcs, aki 81.222 kilométert megtéve győzött a Super6 hatórás versenyen. – Mivel az idény végén vagyunk, és a közelmúltban ott voltam a hatnapos világbajnokságon és a BUFF-on is, így edzőversenynek fogtam fel.
Ennek ellenére jó formában éreztem magam, a mezőny pedig igencsak erősre sikeredett. Nézegettem a DUV-on a többi induló eredményét, majdnem mindenkinek nyolcvan kilométer feletti egyéni rekordja volt hat órán, ami nagyszerű teljesítmény.
Fotó: Tóth Szabolcs
Éppen ezért az első hat közé kerülést tűztem ki, de úgy voltam vele, ha kijön a lépés, talán az éremszerzés is összejöhet. Nyolcvan kilométer fölé akartam kerülni, ez összejött, de arra nem számítottam, hogy ezzel az eredménnyel az első helyen végzek. Meglepődtem, hogy győztem, voltak fiatalabb és gyorsabb futók is nálam a mezőnyben.
Milyen volt a futás?
Nagyon jól ment, semmilyen hullámvölgyem nem volt. Szokás szerint óvatosan kezdtem, nem akartam négy harmincas tempón belülre menni, hiszen készültem rá, hogy meleg lesz később. Mivel atlétikai pályán futottunk, nem volt árnyék, rövid időn belül meleg is lett. A mezőny eleje nagyon gyorsan kezdett, négy-négy tíz körüli tempót diktálhattak, ám engem nem zavart, hogy elhúztak, tudtam, hogy nem az első egy-két órán múlik majd a végeredmény. A tizenkettedik hely környékén futottam, tartottam a saját tempómat, majd néhány óra múlva elkezdtem gyorsulni, a többiek pedig lassulni.
Fokozatosan jöttem fel, motivált, hogy egyre csak hagytam le az embereket. Az órám szerint a négy harmincas tempóból előbb négy húszas, majd négy tízes lett, de megközelítettem a négyest is. Jó érzés volt előzgetni, flowban futottam, igaz, még akkor sem gondoltam arra, hogy győzhetek.
Fotó: Tóth Szabolcs
Úgy voltam vele, hogy igyekszem az első háromba kerülni. Négy-öt óra körül a szpíker bemondta, hogy Berényi Imre kiszállt, így a harmadik helyen találtam magam, előttem Csomai-Kürtössy Roland és Gartner Áron haladt. Egyre közelítettem hozzájuk, majd fél óra múlva már az első helyen voltam, amelyet mindenképpen meg akartam tartani. Öt óra után én is elkezdtem egy kicsit fáradni, először visszaálltam négy húszas, aztán az utolsó fél órára négy harminc körüli tempóra, de ez is belefért, mivel már három-négy kör előnyöm volt Rolandtól.
Első alkalommal rendezték meg ezt az eseményt. Milyen volt?
Nagyon jó, a hangulatát külön kiemelném. Végig szólt a zene, a pörgős dallamok nagyszerűen adták a ritmust a futáshoz. A szpíker, Kecskés József nagyon jól tette a dolgát, folyamatosan kommunikált, hol a futókkal, hol a szurkolókkal, igazi fesztiválhangulat uralkodott. Külön tetszett, hogy négyszáz méteres atlétikai pályán futottunk.
Az év végén járunk: lesz még versenyen idén?
Idén már nem lesz nagyobb versenyem, a szeptember és október valamelyest lazább volt, így a pihenés részét le is tudtam, novemberben kezdődik az alapozás a következő esztendőre. Jövőre az első nagy versenyem az áprilisi hatnapos világbajnokság lesz Franciaországban, majd ősszel ott lesz a balatonfüredi hetvenkét órás vébé. Aztán ott vannak az országos bajnokságok is, ám hogy azok miképp alakulnak, az még a jövő zenéje.
