Mit gondol, miért nem tudják megdönteni a csúcsát huszonhat éve?
Nem tudom – tényleg nem. Csak azt tudom, én miként döntöttem meg Szekeres Feri bácsi tízéves rekordját 1990-ben: rengeteg munkával. Szerettem futni, érdekelt, hol a teljesítőképességem határa, maximalista voltam. Akkoriban nem volt pulzusmérő óra, edzéspercre lebontott terhelés, tudományosan megtervezett és összeállított étrend – edzőm sem volt, megírtam magamnak a saját edzéstervemet vasárnaponként, s aszerint dolgoztam. Végül is nem agysebészi munka, ha az ember benne van a sportágban, ismeri a testét és önmagát, akkor csak az a lényeg, hogy edzeni kell. Néha túl is edzettem magam, mert inkább többet edzettem, mint kevesebbet.
a Vasas és a BVSC korábbi atlétája 1993. április 25. óta tartja a maratoni futás országos csúcsát, a magyar versenyzőnek azóta is megközelíthetetlen 2 óra 13 perces határ alatt háromszor futott a kilencvenes évek elején. Profi pályafutása lezárása óta is a futás bűvöletében él: 2000-ben alapított Spuri futóbolthálózatának már hét üzlete van.
Ezt a jelenkor vívmányainak köszönhetően már másként tenné?
Nem bántam meg, nem szoktam semmit megbánni. Az biztos, hogy mindig fizikailag felkészülten álltam rajthoz, azzal az érzéssel, hogy én megtettem, amit lehetett, és azután már a szerencsén és a versenyszituáció alakulásán múlt az eredmény. Kiegyensúlyozott versenyző voltam, szinte sohasem álltam fejre.
Miért választotta a maratoni távot?
Tízéves korom óta atletizáltam, csaknem mindent kipróbáltam ezen belül, de a futás volt az elsődleges. Aztán az 1500 métertől kezdve a 3000 méteres akadályfutáson át az 5000 és 10 000 méterig minden távon versenyeztem, végigjártam a klasszikus utat – gyakorlatilag minden gyereknek hasonló általános, komplex atlé-tikai képzést kellene kapnia, hogy megfelelően fejlődjön az izomzata, aztán úgyis azt a versenyszámot választja, amelyikben a legjobb. Sokáig úgy tűnt, hogy nekem a 3000 méteres akadályfutás lesz az, ifjúsági korosztályban magyar csúcsot is tartottam, de 1988 őszén úgy döntöttem, hogy kicsit nagyobb mennyiséget futva készülök fel a következő idényre, és márciusban elindulok egy maratoni versenyen, aztán majd meg-látom, mennyire megy. Az 1989-es szegedi országos bajnokságon futottam életem első maratoni versenyét, és rögtön meg is nyertem az első felnőtt országos bajnoki címemet… Szóval jól ment, nem is volt túl erős a magyar mezőny, úgyhogy ez lett belőle.
A következő három évben háromszor futott a még ma is „űridőnek” számító 2 óra 13 percen belül…
Francia menedzserem volt 1989-től, s Bruno Cavalier-nek köszönhetően sokat versenyeztem Franciaországban. Az első, 2:12:20 órás magyar csúcsomat Szegeden értem el az 1990-es országos bajnokságon, aztán 1992-ben 2:12:34-gyel negyedik lettem a párizsi maratonin, majd 1993-ban 2:12:10 órás magyar csúccsal nyolcadik.
ÉVSZÁMOK
1989
Életem első maratoni versenyén életem első magyar bajnoki címét szereztem meg. A szegedi országos bajnokságon csak teszteltem, mire vagyok képes, de a 2:15.36 órás eredménnyel megszerzett aranyérem után már nem tértem vissza a 3000 méteres akadályfutáshoz.
1990
A sztori hasonló, a második országos bajnokságomon a második bajnoki címemet nyertem meg, ráadásul 2:12:20 órás országos csúccsal. Szekeres Feri bácsi 1980 óta élő rekordját döntöttem meg, a Csepel korábbi atlétája „intézmény” a magyar atlétikában. Ebben az évben indulhattam az atlétikai Európa-bajnokságon is, 2:20:48 órás teljesítménnyel 11. lettem Splitben, hasonló helyezést azóta sem sikerült elérnie magyar férfi maratoni futónak.
1993
Április 25-én javítottam tovább az országos csúcsomat, 2:12:10 órás időeredménnyel nyolcadik helyen értem célba a párizsi maratonin.
Nem ért volna el még többet, ha nem a magyar, hanem a francia szövetség támogatását élvezi?
Sok versenyen indultam kinn, éltem Párizsban, le is igazoltak egy klubba, úgyhogy ezt az utat is választhattam volna. De meg sem fordult a fejemben. Az a pénz, amit ott kerestem, Magyarországon többet ért, és Budapest is élhetőbb város, mint Párizs. Éltem Japánban is, a Suzuki alkalmazásában gépészmérnökként, de ott sem akartam letelepedni.
Miért hagyta abba 1994-ben, éppen a fantasztikus hároméves periódus után?
Fájt a gerincem. Vissza-visszatérően, majdhogynem gyerekkorom óta küszködtem gerincsérvvel, s nyilván az a rengeteg letekert kilométer sem segített a csigolyáim állapotán.
Az 1989-es szegedi országos bajnokságon futottam életem első maratoni versenyét, és rögtön meg is nyertem az első felnőtt országos bajnoki címemet.
Születési év: 1965
Eredmények: A maratoni futás országos bajnoka voltam 1989-ben és 1990-ben, utóbbi alkalommal magyar csúcsot futottam, majd 1993-ban tovább javítottam a rekordomon. Az 1990-es spliti atlétikai Európa-bajnokságon 11. helyezett voltam maratoni futásban.
Felszerelés: Akkoriban még nem voltak szponzorok, nem adtak felszerelést. Általában Asics és Nike cipőben versenyeztem.
Táplálkozás: Semmi egyéni, az átlagosnál kevesebb hús, kicsit több szénhidrát, édesség.
Defekt: Nem volt kabalám sem, semmi különleges rituálém, szokásom. Tudom, mindig gyanús, ha valaki nem hülye kicsit… Azt elismerem, hogy munkamániás vagyok, inkább túledzettem magam kétszer, mint egyszer alul. Most is hiszek a munkában, egy évben egy hetet nyaralok, szombaton, vasárnap is dolgozom.
Az ilyenkor megszokott forgatókönyv szerint edző lesz a bajnokból…
Rövid ideig négy-öt atlétának voltam is az edzője, de a klasszikus értelemben vett, elkötelezett edző ott áll esőben, fagyban a pálya szélén, s minden percét a tanítványainak szenteli. Nekem erre nem volt időm, egy angol futóismerősömmel futóboltot nyitottunk, majd 2000. augusztus 21-én a BSI-vel közösen útjára indítottuk a Spuri futóboltot, amelynek hálózatába már hét bolt tartozik. Futócipőket árulunk, ahhoz értünk.
El is hiszem, hogy elfogadják a tanácsait. De tulajdonosként találkozhat önnel, kérheti a segítségét az egyszeri futó?
Általában igen, szombatonként is a placcon pörgök. Annyi vásárló volt, hogy én is kivettem a részem az értékesítésből, ahogy korábban futóként, most tulajdonosként is a munkában hiszek. Ha valaki bejön az üzletbe, megkérdezzük, mit szeretne, milyen talajon tervez futni, volt-e már futócipője, abban mit szeretett, mit nem, ha szeretné, ráállhat a futógépre, és számítógép segítségével analizáljuk a mozgását, vagy hőtérképre állítjuk, hogy lássuk, milyen a lába boltozata, a bokája. Tíz-tizenöt perces rutin az egész, de ennyi már elég ahhoz, hogy orientálódjunk, tanácsot adjunk, s elé teszünk nyolc-tíz pár cipőt, amelyek közül addig válogat, ameddig kedve tartja.
Egyetért azzal, hogy Magyarországon most reneszánsza van a futásnak?
Igen. Illetve, nem… Mert korábban sohasem volt divat futni. Amikor én versenyeztem, „csak úgy” futni proli időtöltés volt. Inkább teniszezni, aerobikozni akart járni mindenki, azzal lehetett dicsekedni. Ma már nem ciki futni, éppen hogy divat, sikk, trendi lett. Nem kell pályát bérelni, bérletet venni, időpontot foglalni, a pályáig, az edzőteremig elvergődni. Futni bárhol, bármikor lehet, egyedül is, ingyen is, olcsóbb a sportfelszerelés is.
LEG!
A legnagyobb kudarc
Egyetlen versenyt adtam fel: az 1992-es barcelonai olimpia maratoni viadalát. Egész évben sérüléssel küszködtem, a bal vádlimban izomszakadás volt. Nem tudom, hogyan előzhettem volna meg, akkoriban nem volt MRI- vagy CT-vizsgálat, az orvosok annyi tanáccsal szolgálhattak, hogy kenegesd, pihentesd, gyúrd vagy ne gyúrd, fél évem ráment, és senki sem mondta, hogy ezt vagy azt az edzést ne csináld, mert belerokkansz… Barcelonában sikerült az olimpiai körítést, a külvilágot kizárnom, húsz kilométerig elvergődtem, aztán éreztem, nem megy tovább, feladtam. Persze arra esélyem sem volt, hogy hatban vagy nyolcban legyek, de az első húsz között célba érni óriási eredmény lett volna. Mondtam, sohasem bántam meg semmit, de ezt az évet újrajátszanám, ha lehetne…
KEDVENC VERSENY
Csodálatos Párizs
Több franciaországi versenyen indultam, de legtöbbször a párizsi maratonin. Ismertem a terepet, az útvonalat, hiszen éltem Párizsban, de verseny közben kizárja az ember a külvilágot, később szinte alig emlékszik valamire a körülötte történtekből. Párizsban először 1990-ben versenyeztem és 2:15:01-gyel hatodik lettem, 1992-ben 2:12:34-gyel negyedik – három francia vert meg –, majd 1993-ban 2:12:10-es új, azóta is élő magyar csúccsal nyolcadik. Francia már nem végzett előttem, lengyel, etióp, algériai futó ért be az első három helyen, még nem volt olyan nyomasztó az afrikai fölény a hosszútávfutásban, mint manapság.
Megjelent a Futóarcok c. kiadványban.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
